Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

a tisztségviselőket bilincsbe verik.

30 Néhány irat valóban tanúskodik a rendetlenségről. Egy olvashatatlan aláírású parancsnok január 16-i levele említi a porciófizetés elmaradását, a hadbiztos által felvásárolt gabona elszállításának késedelmességét.

31 Csáky István főkapitány közli a vármegyével, hogy az esedékes porciófizetésre Caprara „feldmarschallus " (tábornagy) ad parancsot. Az alatta szolgáló magyar katonák nem kötelesek a porció fizetésére. Március 4-én Götzen főhadbiztos parancsa szerint a vármegyének a hajdúvárosokkal együtt 4000 forintot kell haladéktalanul fizetni. Ezzel szinte egy időben Caraffa Szatmárról azt követeli, hogy a porció január - március hónapra esedékes részletét küldje el a vármegye: „En a saját porciómat minden engedmény és haladék nélkül kénytelen vagyok beszedni. "

32 Thonser hadbiztos február 3-diki levelére az alispánoknak írásban kellett tájékoztatást adni arról, hogy a novemberi - decemberi kivetésen felül melyik katonai alakulat mennyi porciót vett igénybe. A nyugtákat el kellett küldeni, merthogy ő a magyar katonaság részére nem utalt ki semmit.

33 A sokféle, egymást keresztező parancs miatti panaszát a vármegye május 10-én követei által előadta Caprarának a megye és a hajdúvárosok porcióinak szétválasztása ügyében. A tábornok mind a két féllel tárgyalást kezdett. A vármegye május 1х megbeszélésen azt állította, hogy addig minden követelést kielégített, a katonák ezt tagadták. A hadbiztos ezután ígérte az egyeztetést (1. pont), illetve hogy a hajdúvárosok kivetését elkülönítik a vármegyétől, ezzel Szabolcs 2000 forint könnyítést kap (2. pont) Az orális porcióban naponta fizetendő császári garast (1 garas = 4 dénár) ez idő szerint nem tudják a vármegyének beszámítani vagy visszaadni, de idő jártával megszüntetik vagy mérsékelik. (3. pont) A tisztek porciójához a tizenharmadik krajcárt sem tudják visszatéríteni vagy beszámítani, és minden ezen felüli pótlékot megszüntetnek, de a kallói és várdai várőrségeket az ellenség közelsége miatt nem szüntetik meg. A vármegye védelmét a váradi török ellen Barkóczy Ferenc magyar katonái látják el. Tartásukat Bihar megye fogja viselni. (4-5. pont) Az ezredesek által igénybe vett igás ökörfogatokat - ha még nem adták vissza - haladéktalanul vissza kell adni. Ha ebben hiányosság lesz, gondoskodjanak a kártalanításról. (6. pont) Ezek a parancsok nagyrészt abból fakadtak, hogy Caraffa tábornok, aki lényegében a császári hadak parancsnoka volt, a korábban Erdélyhez tartozó vagy Thököly fejedelemsége alatt állott török szultáni khász-várost, Debrecent meghódított területnek tartotta, és hallatlan öszszegű, 14 lakos halálát okozó kínzással behajtott hadisarc fizetésére kötelezte.

34 A vármegye a tavasz folyamán és a nyár elején felszabadult a közvetlen katonai megszállás alól, de védtelen maradt. Caraffa ugyan elfoglalta az erdélyi utat, a Berettyó mentét védelmező fejedelmi végvárat, Szentjobbot, de Munkácsot Zrínyi Ilona Thököly megmaradt híveivel tartós védelemre rendezte be. Várad és Gyula pedig még erős török kézen volt. 30 Fasc. 104. No. 8. Kassa, 1686. jan. 12. Az Acta Commissionis két részből áll. Az elsőben a bizottság előtt folyó tárgyalásokat, a bizottság által javasoltak foglalták össze. Annak negyedik pontja javasolja a vétkes tisztek szigorú felelősségre vonását. A bizottság tagjai között volt Schulz magyar főhadbiztos is (Hungaricus commissarius generalis bellicus). A második rész foglalkozik a vármegyék parancsaival. Egyszerű másolat Szentiványi László aláírásával. 31 Fasc. 104. No. 38. Kalló, 1686. jan. 16. 32 Fasc. 104. No. 16., 19.; Prot. 14. fol. 18. Kassa, 1686. jan. 14., 20. 33 Fasc. 104. No. 40. Kalló, 1686. febr. 3. 34 Ránki, 1981. 94-96.