Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Tibor: Városfejlesztés Nyíregyházán. Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében

során döntenek Nyíregyháza kérelméről is. Éveken át azonban nem történt előrehaladás az ügyben, így 1906-ban a város megújította kérelmét, ám a vármegye és a kormány véleménye most sem változott. A város nem adta fel ilyen irányú próbálkozásait, és 1917-ben újra kérelmet adott be a kormányzathoz a törvényhatósági jog elnyerésére, és bár úgy tűnt, hogy a központ és a vármegye hozzáállása is megváltozott, a háborús helyzet következtében a törekvés ismét sikertelen maradt. A húszas évek elején más városokkal karöltve, a Magyar Városok Országos Kongresszusa támogatásával próbálkozott ismét Nyíregyháza, most is sikertelenül.

15 Ezzel a törvényhatósági jogú városi cím kérdése a korszakban végképp lekerült a napirendről. 1933-ban a város tett még egy kísérletet, hogy az 1929-es közigazgatási törvényre hivatkozva kivonja magát a vármegye vagyonfelügyeleti hatósága alól, és közvetlenül a belügyminiszternek legyen alárendelve, ám Szabolcs vármegye törvényhatósága ellenkezésén ez a törekvése is megbukott.

16 A városi elitnek az önálló törvényhatóság elnyerésére irányuló erőfeszítései mindenekelőtt azért bizonyultak hiábavalónak, mert a városnak országosan nem volt olyan súlya, hogy ki tudta volna harcolni jogállásának megváltoztatását. Ennek a dualizmus idején politikai okai is voltak, mivel a város kevés kivételtől eltekintve mindig ellenzéki képviselőket küldött az országgyűlésbe, és ráadásul a vármegye is következetesen ellenezte Nyíregyháza kiválását. A kérdés azonban nem is ebből a szempontból érdekes a számunkra, sokkal fontosabb, hogy magában a városban is erős ellenzéke volt az ilyen irányú próbálkozásoknak. 1897-ben Menyhárt János ügyvéd és az általa vezetett városházi ellenzék (a Nádasy testvérek, Beniczky Miksa, Mikecz József stb.) indított támadást a mozgalom ellen, javasolva, hogy a kérvényt vonják vissza. A fő érv: a törekvés eleve kudarcra ítélt vállalkozás, arról nem beszélve, hogy a magasabb jogállás jóval nagyobb terheket jelentene a polgárok számára.

17 Mások hálátlansággal vádolták a várost, és rámutattak arra, hogy Nyíregyháza „szintepéldátlanul gyors és rohamos fejlődése ideje a vármegye központjának idevaló áthelyezésével éppen összeesik. "

18 Hasonló érveléssel találkozhatunk 1907-ben is: a mostani keretek között is meg lehet teremteni a további fejlődés lehetőségét, ráadásul a törvényhatósági cím elnyerésével a közköltségek jelentős emelkedésével is számolni kell.

19 Ezek az érvek, főleg a költségek emelkedése feletti aggodalmak, előkerültek az ügy közgyűlési tárgyalásán is, és még csak nem is kizárólag a legendásan takarékos gazdák részéről. Bár a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt (csak egyetlen képviselő nem élt a szavazati jogával), több hozzászóló is aggodalmát fejezte ki a költségek gyarapodásával kapcsolatban, ami főleg a tisztviselői létszám és fizetés emelkedéséből adódik majd. Még a város fejlődését mindig a szívén viselő Meskó László országgyűlési képviselő sem rajongott az ötletért, és bár az indítvány elfogadását javasolta, úgy látta, hogy az önálló törvényhatóságért indított küzdelmet - Miskolccal szemben, ahol a 200 városatya közül 181 kérelmére indult meg - nem közszükséglet vetette fel.

20 15 A törvényhatósági jogért folytatott küzdelemhez lásd SZSZBML, V. B. 1.86. III. 864/1906. és III. 1061/1923. Vö. HÁRSFALVI, 1982. 132-153. 16 SZSZBML, V. B. 181. Kgy. 833/1933. és K. 15117/1933. 17 Nyírvidék, 1897. október 21. 1-2.; HÁRSFALVI, 1982. 138-140. 18 Nyírvidék, 1900. május 6. 4. 19 Független Szabolcsi Újság, 1907. január 23. 1-2. A lapban február 12. és március 2. között Somogyi Gyula és Szikszay Pál folytatott élénk vitát az önálló törvényhatóságról. 20 Független Szabolcsi Újság, 1907. január 30. 1-2.