Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Takács Tibor: Városfejlesztés Nyíregyházán. Elképzelések és a gyakorlat a 20. század első felében

a kedvező alkalmat, az emelkedés rugóit, a felvirágzás tényezőit, önerőnkből kell előteremteni. "

2 [Kiemelés - Т. T] Vannak olyan lépések, amelyeket társadalmi úton szükséges meg

indítani: a korszerű gazdálkodási technikák és módszerek elterjesztése érdekében például fontos lenne egy gazdasági tanintézet létesítését elérni a kormánytól, gazdasági egyesület szervezni, és elemi gazdasági iskolát felállítani. Ezeket az ideákat a városnak is támogatnia kell, ám vannak olyan feladatok, beruházások, amelyeket kifejezetten a városnak mint testületnek kell kezdeményeznie. Mivel a vasutak további kiépülésével a város kitüntetett szerepe a távolsági terménykereskedelemben megszűnt, Lukács szerint célszerű lenne a gabonát helyben feldolgozni, ezért szükséges egy gőzmalom és egy közraktár felállítása. Másik fontos feladat a város kényelmi és „aesthetikai" szempontból való fejlesztése, amelynek részét képezi a tiszta ivóvíz biztosítása, az utcák, terek rendezése, parkok, sétányok építése, általában a város szépítése és tisztán tartása, továbbá egy korszerű nagyvendéglő és egy gőzfürdő építése. Kívánatos volna Lukács szerint a Sóstót magas színvonalú fürdőhellyé alakítani és lóvasúttal vagy kőút kiépítésével közelebb hozni a városhoz. A város kényelmesebbé tételét szolgálná különböző kulturális és tudományos intézmények, gyűjtemények létesítése is, nem utolsósorban egy állandó kőszínház felépítése. Fontos feladatnak tekinti még a szegényügy, továbbá a város anyagi ügyeinek teljes rendezését.

3 A Lukács Ödön által felvázolt program középpontjában tehát a városnak mint centrumnak, elsősorban mint megyeközpontnak a fejlesztése, valamint a település arculatának városiasabbá tétele, urbanizálása állt. A kettő természetesen összefüggött egymással, hiszen a kulturális és infrastrukturális fejlesztések révén feltehetően a vidéki tehetősebb intelligencia is kedvet kap ahhoz, hogy letelepedjen a városban. Lukács ugyanis hangsúlyt fektetett a város és a vármegye összetartozás-érzésének az ápolására: „Legyen városunk valóban szíve a vármegyének, mely együtt egy közös célért dobbanjon, lelkesüljön a megyével, mely minden felé szétágaztassa a megyében a közművelődés, előhaladás éltető elemeit, s viszont magába vonja, mintegy a visszereken az életfenntartás tápanyagát. "

4 A Lukács Ödön által felvázolt program nem vált „hivatalossá ", mégis több évtizedre kijelölte a legfőbb városfejlesztési stratégiát, amely a 20. század első felében is három fő területre irányult: a nagyobb szabadságot biztosító törvényhatósági jog elnyerésére; a központi funkciók gyarapítására elsősorban újabb intézmények idehelyezésével; továbbá a település arculatának városiasabbá tételére. Legtöbb eredményt ez utóbbin, a városrendezés és városszépítés területén ért el a város, már csak azért is, mert a másik két célkitűzéssel szemben itt viszonylag nagy volt a mozgásszabadsága, nagyobbak voltak a lehetőségek, míg az intézmények idetelepítése és még inkább a törvényhatósági jog elnyerése már sokkal inkább a külső körülményektől függött. A 20. századra koncentrálva: utcákat nyitottak és rendeztek, a háborús és válságos időszakoktól eltekintve folyamatosan haladt az utcák, terek és járdák kövezése, a parkosítás, számos köztéri szobrot állítottak fel, és kiépítették a város üdülőhelyét, Sóstót is. A térrendezés, parkosítás két időszakban volt intenzív: a századelőn, különösen a tízes évek elején, valamint a húszas évek második felében. A város a korszerű követelményeknek megfelelő építési szabályrendeletekkel, valamint telekátengedésekkel és egyéb kedvezményekkel is hozzájárult ahhoz, hogy a belső területek igazán városias külsőt kapjanak. 1904-ben elhatározták a város általános felmérését és egy 2 LUKÁCS Ö., 1886. 346-347. 3 Uo. 347-357. 4 Uo. 354.