Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

Azt sem tudjuk, hogy végül is mennyit hajtottak be a reparticióból, mert az elszámolások különböző összegről szólnak. Az egyik keltezés nélküli elszámolás szerint 102 falura 21 161 rénes forint lett volna a kivetés, a beszállásolt két ezred és két dragonyos század a kallói várőrséggel együtt 1697 orális és 1374 equilis portiót kapott,

26 amelyek együttes értéke 40 759 rénes forint lett volna. A harmadik, Consignatio című elszámolás csak az 1685. novemberi decemberi kivetést és elszámolást tartalmazza. Eszerint a két hónapra 26 661 forint terhelte a vármegyét.

27 Az bizonyos, hogy a katonaság igénye a beszállásolás kezdetén minden mást megelőzött. A felső-magyarországi központi adóhatóság, a Szepesi Kamara az utolsó hónapokban már működött. Egyik intézkedésével - a katonaság élelmezése biztosítása érdekében - a magán gabonakereskedők vásárlásait megtiltotta, s elrendelte az általuk vásárolt gabona elkobzását.

28 Ezekben az első hónapokban mind a beszállásolás, mind a repartició behajtása körül elég nagy összevisszaság, összeütközés és önkényeskedés lehetett. A Caprara tábornok által Kassán felállított commissio (bizottság) 1686. január 3-ra meghívta a vármegyék követeit a bajok orvoslása végett. Szabolcsot Vay Ádám és Megyery István képviselték. A repartició behajtásáról a számukra kiadott utasítás 6-8. pontja rendelkezett. A követek által előadottakban azt kérték, hogy a kivetés legyen mindenkire érvényes, így „a katonákra is. A fel- s alá járó német katonák önkényes követelései és szállásfoglalásai szűnjenek meg, " az addigi igénybevételeket fizessék ki, a lakosoktól ingyen ne követeljenek ellátást és abrakot, „azt is valóságos és megfelelő" értékben fizessék meg.

29 A követek a végzésekről a február 25-i közgyűlésen számoltak be. Eszerint a gyűlésen előadták parancsaikat és kéréseiket. Az irat szerint az utóbbi évek felkelései miatt a lakosok sok kárt szenvedtek, a vármegye a végső pusztulás szélére jutott: „Az országlakók javai elpraedáltattak, barmaikat részben elhajtották, részben felemésztették. A gazdálkodás, a kereskedés akadozik... A küldőik úgy vélik, hogy a szegénység erején felül meg van terhelve a porcióval... De a császári fegyverek győzelme nyomán az elpártolt lelkek késői egyezségre jutottak... Az ellenség állandó fenyegetése miatt őfelsége kénytelen Magyarországon tartani a teljes katonaságot téli szálláson, hogy a téli pihenés alatt erőben meg gyarapodva ismét öszszegyűlhessen az ország régi határai visszaállítására. " A vármegyék küldöttei szerint a beszállásolt katonák „aporciót mindenféle keresett ürügy alatt nemcsak pénzben, de természetben is beszedi... Ahol a lakosok fizetni vagy adni képtelenek, ott azokat borzasztóan kínozzák." Kérik a commissiót, járjon közbe az uralkodónál a repartició mértékének csökkentése érdekében, hogy a távoli falvakra hajtást szüntessék meg. Sérelmezik, hogy a nemesi szabadságot semmibe véve a katonák önkényesen beszállásolják magukat a nemesi kúriákba, illetve a porcióbeszedés késedelmessége miatt az alispánokat és 26 Feltehető, hogy ennyi katona és ló volt. 27 A „ Consignatio " című és a Götzen főhadbiztos nevével jelzett repartició szerint az orális porciót 13, az equilisét 12 krajcárral kellett elszámolni. A rajnai forintban 60 krajcár volt, a magyart 100 dénárral számították, egy krajcár = 2 dénár. Fasc. 103. No. 25. Kelet nélkül. A második elszámolás dátuma, 1686. márc. 14. elöttre tehető. Valószínűleg ez a teljes összeg. 28 Fasc. 103. No. 38. Kassa, 1685. dec. 12. 29 Fasc. 103. No. 29. Thass, 1685. dec. 24.