Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Tóthné Bordé Katalin: A nyíregyházi nyomdák története a 19. század utolsó harmadában

Tóthné Bordé Katalin A nyíregyházi nyomdák története a 19. század utolsó harmadában A nyomdaalapítás alapvető feltételei közé tartozik, hogy egy adott településnek olyan fejlettek legyenek a gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyai, hogy egyrészt megélhetést biztosítsanak a nyomdásznak, másrészt szükségessé is váljék a nyomdalétesítés. Nem volt ez másképp Szabolcs vármegyében sem, ahol az 1840-es évektől népességszáma, gazdasági helyzete és főként közlekedésföldrajzi adottságai egyértelműen Nyíregyházát jelölték ki a arra a városfejlődésre, aminek során a kiegyezés utáni években a korábbi mezővárosból rendezett tanácsú város, a vármegye igazgatási, forgalmi, kézműipari, kulturális központja, majd 1876-tól a székhelye lett.

1 A tőkés fejlődés közvetlenül megnövelte a nyomtatványszükségletet, maga után vonva a nyomdák számának növekedését és a nyomdászat technikájának a fejlődését. A városi és megyei közigazgatás ügyintézési módjának fokozatosan polgári jellegűvé alakulása az addigihoz képest több, igényesebb és változatosabb tipográfiai termékeket követelt. A polgárosodás vitathatatlan jeleként Nyíregyházán is megjelentek a kiegyezés után a nyomdák, illetve a helyi lapok. Ez annak az országos jelenségnek a része volt, aminek során egyrészt 1867-től szabad ipar lett a nyomdászat, így bárki nyomdatulajdonos lehetett, akinek kedve és anyagi lehetősége volt hozzá, másrészt a kiegyezéssel ismét szabad lett a magyar sajtó. Az iparszabadság, a sajtószabadság és az egyre erőteljesebben jelentkező technikai fejlődés közösen járult hozzá ahhoz, hogy Magyarországon 1866-tól 1900-ig a vidéki nyomdák száma meghatszorozódott: 89-ről 53 l-re emelkedett.

2 A műveltségi szint a kiegyezés után lassan növekedni kezdett,

3 így fokozatosan nőtt az igény a különböző sajtótermékek iránt. Van még egy nagyon fontos tényező. A lakosságnak 1869-ben már 35%-a, 1910-ben pedig már 58%-a tudott írni-olvasni, tehát a tankötelezettségen alapuló, tervszerűen működő közoktatási rendszer megnövelte az olvasni tudók számát. Ezek a feltételek együttesen alapozták meg a sajtó gyors fejlődését, és a lapkiadás üzletté válását. Ezért a 19. század utolsó harmadában nemcsak a nyomdák szaporodtak gomba módra, hanem a lapindítási kedv is megnőtt. A kiegyezés után már egymással versenyezve indították meg a vidéki városok is a maguk lapjait.

4 Nyíregyházának a dualizmus idején több sajtóorgánuma is volt egy időben. Ezek az országos tendenciával megegyezően hetilapok, vegyes tartalmú közlönyök voltak, amelyek a város társadalmi kérdéseivel, üzleti életével foglalkoztak. Mindaddig, amíg Nyíregyháza nem rendelkezett saját nyomdával, a nyomtatványait a hozzá legközelebb fekvő debreceni városi nyomdában készíttette.

5 Dobay Sándor alapította városunkban az első nyomdát 1866-ban, és 1877-ig működtette azt. Akkor Békéscsabára költözött innen. A zilahi illetőségű Dobay Sándor 1866 őszén adta be kérvényét Nyíregyháza város tanácsához azért, hogy járuljon hozzá nyomdájának áttelepítéséhez. A folyamodványát még a helytartótanácshoz is benyújtotta. Nyíregyháza vezetői 1 CSERVENYÁK, 1993. 337-338., FRISNYÁK, 1998. 178. 2 BUZINKAY, 1993. 61-62., 121. 3 KÓKAY, 1997. 114. 4 DEZSÉNYI - NEMES, 1954. 178. 5 BENDA - IRINYI, 1961. 182.