Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)
I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)
Az említett jegyzőkönyvi bejegyzés nem említi, hogy Caprara közölte-e a követekkel a szabolcsi reparticiót, csak azt, hogy a közgyűlés november 12-én a négy szolgabíró mellé segítségül - az arányos behajtás végett - két-két előkelő birtokos nemest választott. 23 Az azonban bizonyos, hogy a behajtásra a parancsot Szatmárról, Caraffa tábornagytól kapták, akinek főhadbiztosa, Johann Carl von Götzen már ekkor Kálióban volt. A november elején beérkező ezredek falukra való elosztását, a számukra rendelt porciók pénzben megállapított összegét tőle kapták november és december hónapra. Götzen hadbiztos feltehetően tárgyalt a két alispánnal és a négy szolgabíróval, és a beszállásolt katonák parancsnokai is hozzá fordultak panaszaikkal. Báró Gomboth ezrede Tiszadobon lett elszállásolva, és a falunak 300 rajnai forintot kellett volna fizetni pénzben. Az ezred parancsnoka szerint a falu néptelen, és a környéke sincs megművelve. A pénzt nem tudják behajtani. A hadbiztos tehát utasítja az alispánokat: „ találjanak módot, hogy az odarendelt század a számára rendelt pénzt beszedhesse... " Az alispánok találjanak lakott falut, „nehogy gróf Caraffa tábornok parancsa szerint keményebb behajtásra kényszerüljenek. Nem szívesen háborgatnám nagyságtokat, csak ha erre kénytelen leszek. Remélem azonban, hogy komoly figyelmeztetésemet megszívlelik, és jó egyetértésünk továbbra is megmarad. " Ladány (ma Püspökladány) havonta 500 forintot, Nádudvar pedig 275-öt köteles adni - de az már régtől fogva puszta volt, egy lélek sem lakta. Bagos (ma Hajdúbagos) is tartozik 775 forinttal. Ha nem intézkednek, más módon fog eljárni. Azt nem tudjuk, hogy Götzen főhadbiztos miként és mikor közölte a kivetéseket a megye vezetőivel. A kivetés végső összegét egy keltezés nélküli bejegyzés őrizte meg - ha ez egyáltalán a végső! Ugyanis háromról tudunk, mind más-más összegű. Azt viszont tudjuk, hogy a vármegye két követe december 10. előtt ez ügyben járt Szatmáron Caraffánál és kérte az öszszeg mérséklését. A jegyzőkönyv szűkszavú bejegyzése szerint a tábornagy ezt elutasította azzal, hogy a reparticióra a vármegye szerződést kötött és ő azt nem változtatja meg. „Ezt hallva a küldöttek egyszerűen tagadták, erre a tábornagy azt válaszolta: »az én kivetésem megállapodas«. A követek így dolguk végezetlenül tértek haza. " 24 A jegyzőkönyvbe keltezés nélkül beírt felsorolás szerint a hajdúvárosokkal és a Debrecen által birtokolt pusztákkal együtt 114 helyre kivetett reparticióba 24 460 forintot kellett havonta fizetni. A határozat szerint a jobbágyok a porciót tehetségük szerinti fizetik, a nemesek a vármegye szükségére kivetett arányban, a „ registrom " szerint. A repartició mérséklése végett követség ment Caprarához. Az azonban csak arra tett ígéretet, hogy a fuvar ingyenes igénybevételét csökkenti, a templomokat és parókiákat mentesíti a beszállásolás alól. Ugyancsak felmentette a katonai szolgálatot teljesítőket a porciófizetés alól, a tokaji várkapitányt pedig eltiltotta a tiszai réven a révbér önkényes szedéstől. 25 23 Fasc. 103. No. 7. 1685. nov. 12. A megválasztottak: Vay Ábrahám, Kércsy Sándor, Tolvaj Péter, Kemecsey Ferenc, Zoltány Farkas, [olvashatatlan vezetéknév] Ferenc, Varatkay István és Apagyi György. 24 Fasc. 103. No. 24. Kalló, 1685. nov. 20.; Fasc. 103. No. 35. Kisvárda, 1685. nov. 29.; Caraffának ez az első intézkedése. A következő három évben mindenben az ő intézkedése volt az irányadó, és a fenyegető hang folyamatosan erösebbé vált. A katonai érdek minden mást megelőzött. Caraffa akkor a Thököly fejedelemsége alatt állott vármegyék hódoltatásával, valamint a korábbi Erdélyi Fejedelemséghez és a török hódoltsághoz tartozó Debrecen katonai megszállásával foglalkozott. Szatmár várában már két évtized óta német őrség volt. Demecser mentes volt a vármegyét akkor első ízben terhelő porciófizetés alól is. Hogy miért mentették fel, nem tudjuk me fe ..._ gy arázni. 25 Prot. 14. fol. 262. Nagykálló, 1685. dec. 10.; Caprara levele: Fasc. 103. No. 54. Kassa, 1685. dec. 19. A falvankénti kivetés összege nem egyezik a közölt 24 460 forinttal. Lehet, hogy Capraránál sikerült valami csökkentést elérni.
