Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

József, majd fiai végrendeleteiből az derül ki, hogy az örökítendő értékek között a legfontosabbnak a hazaszeretetet tartották. Károlyi József özvegye eleget tett férje végrendeletben rögzített utolsó kívánságának, mert gyermekeit kicsi koruktól kezdve magyar szellemben nevelte, 1808-tól pedig magyar környezetben is, ugyanis Bécsből Pestre költözött a család. A Károlyi fivérek a házi nevelés után a pesti piarista gimnáziumba jártak, majd pedig a pesti egyetemen jogot tanultak. Gróf Dessewffy József Kazinczy Ferencnek írt 1815. szeptemberi levelében így jellemezte a fiatal grófokat: „Az ifiju Gróf Károlyiak rendes fiúk A leg iffiabbik szép, restetske, és magamos (egoista), a köz belső rejtek szivű, és fortélyos elméjű, a nélkül, hogy nevezetes talentoma legyen, a Fiziognomiája németes. A leg idősebb nem szép, de igen nemes szivű, és igen szorgalmatos, jól meg rág mindent, a mit tanúi, szép előmeneteleket tett a Mathezisben, és ha nem lesz is találmányos ember belölle, azt gyanítom, hogy gondolkozó lesz. "

42 Tanulmányaik befejezése után mindhárman hosszabb-rövidebb időt katonai szolgálattal töltöttek, de a katonai pályát egyik sem választotta hivatásának. István a párizsi nagykövetség katonai attaséja lett, Lajos előbb a bécsi kancellárián dolgozott, majd 1830-tól Csongrád megye főispáni helytartója, 1841-től Abaúj, 1845-től Nyitra megye főispánja volt. György az 1830-as évek végéig semmilyen hivatalt nem vállalt, 1839-től azonban ő is szolgálatba lépett: Csongrád megye főispán-helyettese, 1842-től Békés, majd 1848-tól Szatmár megye főispánja, amit még kétszer 1860-186l-ben, majd 1867-1868-ban is betöltött. 1848-ban István is elfogadta Pest megye főipán helyettesi tisztségét, amit kisebbik öccséhez hasonlóan 1860-186l-ben, illetve 1867-1869-ben is elvállalt.

43 Mindhárman világlátott, széles látókörű, müveit arisztokraták voltak, akik ismereteiket több forrásból merítették. Az új iránti fogékonyságot nem valószínű, hogy az „ iskolapadban " plántálták beléjük, sokkal inkább a „ korszellem ", a baráti kör hatásának tekinthetjük. Sokat utaztak, megismerkedtek a korabeli Nyugat-Európával, és sok arisztokrata társuktól eltérően őket nemcsak a szórakozási lehetőségek érdekelték, hanem a politikai intézményrendszer, a művészetek, a gazdaság állapota is. Ez utóbbi tapasztalataikat igyekeztek saját gazdaságuk fejlesztésére fordítani, mert meggyőződésükké vált, hogy a jövedelem csak az okszerű gazdálkodás útján növelhető. A birtokfelosztás után István Foton, Lajos Tótmegyeren alakította ki kényelmes otthonát, és látott hozzá a birtokokon folyó gazdálkodás korszerűsítéséhez. István hosszabb ideig élt külföldön, Lajos téli rezidenciája Bécsben volt, és csak a nyarat töltötte Tótmegyeren, a szabadságharc leverése után pedig Párizsban telepedett le, ahonnan csak 1859-ben tért vissza. A három fivér közül György utazott a legtöbbet, ő volt a leginkább kalandvágyó, mégis ő az, aki sohasem hagyta el hosszabb ideig hazáját, állandó lakása mindig itt volt. A pesti palotát az osztálykor Lajos kapta, de György megvásárolta tőle, és itt rendezte be családja otthonát. Nyári rezidenciának pedig nem Nagykárolyt, hanem Csurgót választotta, mert közelebb feküdt Pesthez, mert jók voltak az útviszonyok, és mert a Szatmár megyei nemesek többségének konzervatív politikai magatartása és alacsony műveltségi szintje miatt nem érezte jól magát körükben. Galgóczy Károly

44 szerint a legeredményesebb gazda Lajos volt. Galgóczy pedig jól ismerte nemcsak a Károlyi grófokat, hanem a kor magyarországi mezőgazdasági viszonyait is. Mindhárom Károlyi gróf birtokán hasonló elvek szerint gazdálkodtak. Azt vallották, hogy az 42 VÁCZY, 1903. 176. 43 Pest megye örökös főispánja a mindenkori nádor volt, 1867 után ezt a tisztséget nem töltötték be. 44 Galgóczy Károly (1823-1916) mezőgazdász és gazdaságtani író