Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Fazekas Rózsa: A Károlyi család a nyíregyházi örökváltság idején

eredményesség feltétele a gazdaság korszerűsítéséhez szükséges tőkebefektetés biztosítása, racionálisan szervezett és jól felkészült szakemberek által irányított gazdálkodás, és a gazdaságok rendszeres személyes ellenőrzése. Különösen nagy figyelmet fordítottak a gazdaság különböző szintjein a munkát szervező, irányító szakemberek kiválasztására. Tudták, hogy a jó eredmény záloga az értelmes tiszt, akinek erélyét, szorgalmát az emberi bánásmód és a méltó jutalmazás biztosítja. A végrehajtó szaktisztek neveléséről maguk gondoskodtak, így birtokaikon állandó gazdatiszti családok dolgoztak. Felügyelő főtisztekül viszont világlátott, széles látókörű, kiváló szakembereket alkalmaztak.

45 Károlyi Lajos jószágigazgatója Klauzál Imre (1799-1847) volt, akivel együtt hivatalnokoskodott a bécsi kancellárián. A kor legkiválóbb gazdasági szakemberének tartották, akinek 1828-tól lehetősége nyílt arra, hogy elméleti ismereteit a gyakorlatban kamatoztathassa. 1833ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, az 1835-ben alakult Magyar Gazdasági Egyesület egyik alapítója, a rohonci gazdasági intézet megalkotója.

46 De megemlíthetjük a Georgiconban végzett Szendrey Ignácot (1800-1895) is, aki 1840-ben szegődött Károlyi Lajos szolgálatába mint az erdődi uradalom inspektora, nyugdíjba vonulásakor pedig a főinspektori tisztséget töltötte be. Károlyi Lajos meg volt elégedve munkájával, amit leginkább az bizonyít, hogy végrendeletében (1863) fia figyelmébe ajánlja mint birtokügyeinek jó ismerőjét. Károlyi György jószágigazgatója, Flekl Károly (1788-1848) szintén a Georgicon tanulója volt 1806 és 1808 között, majd az intézmény támogatásával külföldi tanulmányúton járt. Hosszabb-rövidebb időt töltött a kor legki valóbbnak tartott mintagazdaságaiban, Geisler morvaországi, Albrecht Thaer möglini (Poroszország) és Fellenberg hofwyli (Svájc) gazdaságában. Miután hazatért, 1810 és 1813 között a Georgiconban tanított. 1831-től haláláig, 1848-ig állt Károlyi György szolgálatában. Fáradhatatlan szorgalommal törekedett arra, hogy a racionális gazdálkodás mind nagyobb területen történő bevezetésével növelje Károlyi György uradalmainak jövedelmezőségét. Ura elvárásának megfelelően a haszonelvűséget össze tudta egyeztetni a szociális érzékenyéggel. Egy 1841-ből származó Szatmár megyei jegyzőkönyvi bejegyzésben a következő sommás jellemzés olvasható róla: „minden szépnek s jónak előmozdítását részint az uradalom részéről, részint maga részéről elősegélleni legszentebb kötelességének tartotta. "

47 Szendrey Ignáchoz hasonlóan részt vett a helyi, illetve az országos gazdasági egyesület munkájában. Mindhárom Károlyi alapítója és oszlopos tagja volt a Magyar Gazdasági Egyesületnek. Az egyesület elnöki tisztét előbb Károlyi Lajos, majd öccse, György látta el, legidősebb fivérük pedig a Pest megyei fiókegyesület, 1858 és 1862 között pedig az újjászervezett OMGE elnökeként tevékenykedett.

48 Szívügyüknek tekintették egy tekintélyes támogatottságú országos szervezet kiépítését, amihez helyi szinten tisztjeik segítségét is igénybe vették. A mezőgazdaság korszerűsítését pedig nemcsak egyéni érdeküknek érezték, hanem úgy gondolták, hogy ez az ország felemelkedésének is a záloga, mivel a természetföldrajzi adottságok leginkább a mezőgazdaság és az erre épülő ipar számára kedvezőek. A gazdatisztek méltó jutalmazását, érdekeltségüket a jövedelmezőség növelésében az ún. százalékolási rendszer biztosította.

49 A Károlyiak azonban nem felejtkeztek meg a munkában 45 GALGÓCZY, 1883. 16. 46 GALGÓCZY, 1879. 99-117. 47 SZSZBML, IV. A. 501. 3609/1841. 48 Lásd részletesebben FAZEKAS, 2004. 4

9 GALGÓCZY, 1883. 5.