Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

feleségét, Zrínyi Ilonát a gyermekekkel ide költöztette. Fizetett hadaival át akarta téríteni Szatmár vármegyét a hűségére. Nagykárolyt sikerült is elfoglalnia, az ott lévő német őrség pa­rancsnokával együtt Ecsedbe ment át. 12 De mindez nem változtatott a dolgok menetén. A törökellenes Szent Szövetség megújult. A nyár kezdetén az egyesült hadak Budát ostrom alá vették, Pestet megszállták. Debrecen véd­telen helyzete miatt mindig aggódva, állandóan igyekezett híreket szerezni. Már július 8-án értesült Buda megszállásáról. A város követei Vácott négy nap múlva jelentkeztek Eszterházy János tábornoknál. Jelentésük szerint „ a tábornok jó szívvel látta a debreceni követ urakat, ígérteprotectionalis levelét [védlevelét]". A követek nem mentek üres kézzel, vitték a város ajándékát. 13 Az ostrom ugyan sikertelenül végződött (a birodalmi segélyhadak november első napjaiban felhagytak az ostrommal), viszont maga a vállalkozás megingatta a fejedelem uralma alatt ál­ló vármegyék Thököly iránti hűségét. Emiatt a fejedelem augusztus 2-án kiadott pátensével szigorúan megparancsolta, hogy e hónap 13-ra „minden nemes titulussal élni kívánó, hazája és magyar nemzetéhez szeretetét maga előtt viselő becsületes " hívei Kassán személy szerint vagy képviselőik által jelen legyenek. Aki elmarad, az hűtlensége miatt fejét és jószágát vesz­ti. Már kis is küldötte azokat a megbízottait, akik jószágaikat lefoglalják, „sőt személyekhez is hozzányúlhassanak". 14 Szeptember 19-én a Debrecennel folytatott vitája miatt fogva tartott követ kiszabadult a fe­jedelem fogságából és hírül adta a városnak, hogy a császári csapatok Eperjest elfoglalták, „minden munitiot [hadieszközt] elnyertek, maga is futva szaladt". Azt is jelentették a magiszt­rátusnak, hogy a korábbi szatmári várkapitányt leváltották és Georgius Wallis tábornokot küldték - nyilván megfelelő erősítéssel - helyére. 15 E napokból levéltárunkban Thökölynek két pátense maradt. A Sáros megyei budaméri tábo­rából október 20-án e hónap 26-ra Miskolcra hívta gyűlésbe a vármegye rendéit azért, hogy „hazánkszép szabadságának elérését és securitasban [biztonságban] való állatását céljozzuk mégjobban és másként is hitessük mindenekkel, nincsenek oly karban dolgaink, az mely utol­só reménységre és abból származó veszedelmes kétségre és desperatiora [reményvesztésre] alkalmatlanságot adhatna. " A Szerencsen október 19-én kelt pátens csak szép körmondatok­ból áll, amelyek kitartásra buzdítják a vármegyét és megtorlással fenyegetik az elpártolókat. 16 Habár Buda ostroma 1684. november elején félbeszakadt, a császári hadak Felső-Magyar­országon tovább is folytatták a hadjáratot, november 29-én Eperjest is elfoglalták. 17 A császári hadak sikerei egyelőre nem érintették Szabolcs vármegyét, sőt még úgy tűnt, hogy a fejedelem uralmát sem rendítették meg, aki 1685. január 20-án általános nemesi felke­lést rendelt el, összeírókat választatott, akik a parancsot nem teljesítők javait számba vették, a Vay Ádám vezetése alatt álló ezredet beszállásolta a vármegyébe, sőt több ízben maga is 12 Uo. 141., 170., 173., 1684. febr. 4., 5., 19. 13 Uo. 177., 1684. júl. 14., 18., 20. 14 Fasc. 102. No. 2. Sepsi melletti tábor, 1684. aug. 2. A fejedelem levele már másnap Kisvárdán volt. A közgyűlés ennek nyomán augusztus 10-re a vármegye nemeseinek személyes felkelését rendelte el. Prot. 14. fol. 253/b. Kis­várda, 1684. aug. 3.; Debrecen követei augusztus 19-én voltak a fejedelemnél. „Ő nagysága igen haragudott, hogy nem a város vezetői mentek... Bennünket szidott, hogy labanczokká lőttünk, fenyegetett a méltóságos erdé­lyifejedelmet is kárhoztatta, hogy németes... " CSŰRÖS, 1911. 181. 15 CSŰRÖS, 1911. 186. 1684. szept. 19., 29. 16 Fasc. 102. No. 1. Budamér, 1684. szept.; Fasc. 102. No. 3. Szerencs, 1684. okt. 19. 17 1684. nov. 9. Lásd CSŰRÖS, 1911. 168.; ANGYAL, 1889. 107.,ACSÁDY, 1898. 7. köt. 426-427.

Next

/
Thumbnails
Contents