Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

zsellérekre. A redemptusok a város polgáraiként köztisztségeket viselhettek, részesedhettek a közjavakból. A polgárok közé kérhették felvételüket azok a szabad menetelű lakosok, akik a megváltakozás után kifizették a vagyonarányosan rájuk rótt váltságösszeget, és egyéb tartozásuk nem volt. A polgárok rendelkeztek a legtöbb joggal: a városban javakat bírhattak, ezeket szabadon adhatták-vehették, szerzett javaikat korlátozás nélkül örökíthették, és mint a communitas tagjai részesedhettek az erdő és a bérelt puszták hasznából. A közlegelőn fizetés nélkül tarthattak egy fejős tehenet borjúval, a többi után pedig mérsékelt fübért adtak a városnak, továbbá lovaikat a város ménlovával hágattathatták. A szőlős- és gyümölcsöskertjeik terméséből készített italokat birtokaik mennyiségének arányában a városnak önként eladhatták. A helybeli vásárokon a helypénzfizetés alól mentességet élveztek. Függetlenül attól, hogy nemesek vagy nem, részesedtek a közjövedelmekből, bérelhették a regale beneficiumokat, igényelhettek egy-egy darabot az évente köles, tengeri stb. alá kiosztott határbeli, bérelt és zálogos földekből. Előnyt élveztek továbbá a kölcsönfelvételeknél, a város által szervezett gyapjúeladásokkor, a tűzkármentesítésnél. Csak a polgárok voltak választók és választhatók a városi tisztségekre. Lakosok lettek azok, akik benősültek, illetve azok, akiknek házuk volt. Nekik volt esélyük arra, hogy idővel, ha megfeleltek valamennyi feltételnek, polgárrá válhattak. Zselléreknek tartották azokat, akiknek szőlőjük vagy bármennyi ingóságuk volt, de városi házuk nem. Még szállásföldjük is lehetett abban az esetben, ha helybeli gazdafiúk lévén örökségként kapták azt, esetleg városi házukat eladva kiköltöztek a szállásra. A zsellérek a városban tartózkodásért zsellérpénzt fizettek,

14 és legjobb esetben lakossá válhattak. 1837 augusztusában Nyíregyháza szabad és privilégiált mezővárosi címet nyert. A királyi kiváltság széles körű önrendelkezést biztosított a parasztközösségnek, amely a december 26-27-én tartott városi gyűlésen úgy rendelkezett, hogy polgár csak birtokos lakos lehet, tehát legalább egy házzal kell, hogy rendelkezzen. Csak polgár kaphatott fát a város erdejéből, s a többi lakossal szemben elsőbbséget élvezett a bor eladásakor, a pásti földek osztásakor, a pusztabeli szántó árendálásakor, valamint a pusztákra történő marhahajtáskor. Polgárrá válhatott az, aki 10 éve itt lakott, nyíregyházihoz méltóan viselte a közterheket, jótékonykodott, nem vétett a közrend ellen és lefizette a polgártaksát. „Honosított" helybelinek számították azt, aki 1833. január 1. előtt jött a városba lakni. A később érkezettek voltak a „ vidékiek". Kézművesek esetében megmaradt feltételként a ház tulajdonjoga és a remekkészítés. Azok a lakosok, akik nem kérték itt lakásukhoz a választott közönség engedélyét, semmilyen közbenefíciumban nem részesülhettek.

15 Sőt „ezen városban lappangó, becsúszott személyeknek felkeresések végett határoztatott, hogy minden gazda 2 Rft büntetés terhe alatt a nála tartózkodó idegen, vidéki, szolga, fonó, zsellér személyeket jelentse be. "

16 A bejelentés alá esők nem voltak állandó lakosai a városnak, többnyire csak vállalt munkájuk idején éltek itt. A polgárságot és lakosságot az itt lakó utódok örökölték. Megszűnt azonban a joga annak, aki máshová költözött, és annak is, aki nem teljesítette a közszolgálatokat, illetve hanyagsága, rendetlensége, „megrögzött rosszasága" miatt fekvő javaiból kibecsültetett. Az örökváltság következtében a lakosság hierarchizáltságában bekövetkezett változás, a városi társadalom által fizetett ár áttekintése után érdemes kísérletet tenni egy gyors pénzügyi 14 Korábban a néha polgárnak is nevezett lakosokon kívül az összeírásokba bekerült zselléreknek még volt városi házuk, csupán a subinquilinus lakott más házában. 15 V. A. 101/k. Birtokváltozási jegyzőkönyvek, 1792-1825. 39/39. 1835:4. !6 V. A. 101/a. Jegyzőkönyvek és iratok, 1818-1848. 1/1. No. 503. 1824.