Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

Ahhoz, hogy a lakosság több mint fele fizetőképes volt a megváltakozáskor, nagyban hozzájárultak a földesurakkal kötött szerződések, amelyek által egyrészt mentesültek a legnagyobb teher, a földesúri robot alól, illetve gazdánként egy aranyon kívül más szolgálattal nem tartoztak, másrészt az árenda révén néhányan közvetlenül, de közvetve a többség szintén részesült a földesúri haszonvételekből. Kedvező helyzetüket mutatja az is, hogy 1773-ban az urbáriumot itt nem vezették be, mert a földesúrral kötött szerződések révén kedvezőbbek voltak a viszonyok annál, amit az urbárium adhatott volna. így míg a környező települések lakói különböző fizetnivalókkal terheltettek és évi 52 napot robotoltak, addig a nyíregyháziak az általában háromévenként megújított szerződésben foglalt összeggel tartoztak csupán földesuruknak. Ezt a pénzt az árendába átengedett haszonvételekből is ki tudták gazdálkodni. Az 1760-1770-es évektől főként az örökösödés miatt megindult a birtokmozgás, sőt az osztályok során lassan „ túl lett osztva " a föld, azaz kisebb rész jutott volna egy-egy örökösnek, mint az egy kötélaljban minimalizált birtoknagyság. Az ingatlanforgalom megélékülését azonban igazán az örökváltságok ösztönözték. 1. sz. ábra A földbirtok megoszlása Nyíregyházán 1762-ben 2. sz. ábra A földbirtok megoszlása Nyíregyházán 1803-ban