Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

két napi szolgálattételt kívánt, valamint aranyadóra akarta kötelezni a zselléreket is. Bár az új adó és a robot a lakosok heves tiltakozása miatt nem került a szerződésbe, a zsellérek adóját mégis beszedték. Habár a birtokosok gyarapították is a közösség bevételét, hiszen új kocsmákat, boltokat építettek, sőt a telepítési szerződésekbe foglaltakhoz képest visszalépést jelentő 1773-as urbárium sem került bevezetésre, a földesúri terhek növekedése mégis Damokles kardjaként lebegett a város feje felett. A 19. század elejéig a taksa, a szolgálatmegváltás és az árenda mellett a Károlyiak az ecsedi uradalomhoz tartozó részeken, így Nyíregyházán is szedhették a királyi dézsmát. Külön költséget jelentett továbbá a településnek az úriszék itt tartott ülése is, amelynek tagjait (a főszolgabírót, az urasági tiszteket, majd a megváltakozás után a város követeit) vendégül kellett látni az igazságszolgáltatás idejére, valamint kisebb-nagyobb összegeket kellett költeni a földesuraknak, illetve a városnak szívességet tevőknek szánt ajándékokra. Bevételkiesést jelentett az is, hogy a földesurak fenntartották maguknak a jogot a házhelyosztásra, a lakosságfelvételre, az adásvétel, csere, végrendelkezés jóváhagyására. Mindezeken túl a két birtokos család között előforduló súrlódások néha komolyan veszélyeztették a közös megállapodáson alapuló szerződések megkötését. Már az 1760-as években, amikor többen elégedetlenek voltak a telepítéskor tett ígéretek teljesülésével és el akartak költözni innen, Károlyi Antal ezt sérelmezve hangoztatta, hogy „ eltökéllett szándéka " volt, hogy nem adja többet árendába a hűtlen nyíregyháziaknak a beneficiumokat, csak még most az egyszer, egy évre 1000 Rft-ért (rénes forintért).

9 A település másik felét bíró Dessewffy család tagjai azonban sérelmesnek találták, hogy Károlyi velük nem egyeztette eljárását, s megkérdezésük nélkül döntött. így 2 évre külön adták ki 5000 Rft-ért a haszonvételek őket illető részét. Végül a földesuraknak egymás között, és a településsel is sikerült rendezniük a nézeteltérést, így 1766-ban - a korábbiakhoz hasonlóan - a két birtokos újra közös szerződésben adta bérbe évi 5000 Rft-ért a kocsmát, malmokat, mészárszéket és a kilencedet. Mindezek a konfliktusok erősíthették a szabad királyi városi jogállásra való vágyakozást, és sürgethették az örökváltságot - az ezzel járó összes teher és nehézség vállalásával együtt. A megváltakozásnak azonban nem volt „bevett" vagy kötelező formája. A szerződés megkötése a felektől függött. Ennek hátrányait érzékelhette a nyíregyházi közösség akkor, amikor első megkeresésüket követően ajánlkozásukat csak az éppen osztályt tévő Dessewffyek fogadták eí, míg a Károlyiak köztes megoldásra törekedtek: pénzt is akartak, illetve egy birtokrész megtartásával fennhatóságot is. Bár van arra példa, hogy máshol született ilyen jellegű megállapodás, a nyíregyháziak azonban ebbe nem egyeztek bele. így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy 1804-től húsz éven át - a Dessewfyek által lemondott földesúri jogok birtokában - a parasztcommunitas a Károlyiak birtokostársa lett addig, amíg 1824-ben ők is alá nem írták az örökváltság-szerződést. A megváltakozás utáni években a közösség gazdálkodásának a struktúrája jelentősen átalakult. A nagyösszegű kölcsönöknek is köszönhetően egyrészt mind a bevételi, mind a kiadási oldal százasból ezres, sőt tízezres nagyságrendű lett. Másrészt a kiadásoknál nemcsak megjelent, hanem jelentős tétellé is vált a közfeladatokat korábban főként természetbeni kedvezményekért ellátók honoráriuma, akiknek a száma a joggyarapodással és a gazdálkodás sokrétűvé válásával folyamatosan nőtt. Bár eltűnt a fizetnivalók közül a földesúri fennhatósággal kapcsolatos költségsor (taxa, árenda, ajándék, úriszéki költségek stb.), helyét a megváltakozás összegének előteremtéséhez felvett kölcsönök kamatai foglalták el. 1 rénes forint (ezüst) = 2,5 bécsi értékű, más néven váltóforint