Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

és a jogállásváltozáshoz elengedhetetlen feltételek megteremtéséhez szükséges kiadások felvállalását latolgatták.

4 A civitássá válás érdekében tett első próbálkozások azonban 1802-1803-ban csak részben jártak sikerrel, hiszen a mezővárosiak ajánlkozásását ekkor még csak az egyik földesúri család, a Dessewffyek fogadták el, akiknek a családon belüli vagyonmegosztáshoz jól jött az örökváltságként felajánlott pénz. A tőlük való megváltakozást bizonyító öröklevélre 1804. március elsején került rá a jászói konvent hitelesítő pecsétje. A Károlyiak pedig majd csak 20 év múlva, 1824-ben járultak hozzá a szolgáltatások megváltásához.

5 Az örökváltság eseménytörténete a várostörténeti irodalomból megismerhető.

6 Arra azonban még érdemes választ keresni, hogy mi indította el a megváltakozást, honnan vette az ismeretet és a bátorságot az új migrans közösség ahhoz a törvényileg nem szabályozott, nagy kiadással, beláthatatlan teherrel és jogi procedúrával járó örökváltsághoz, amihez a 19. század elején követendő minta sem igen volt. Érdemes továbbá alaposabban górcső alá venni azt is, hogy a szándék miként valósulhatott meg, azaz honnan és hogyan teremtette meg a közösség az örökváltság anyagi hátterét. Migrációs előnyök A források arról tanúskodnak, hogy az örökváltság gondolatának felvetésében és végigvitelében jelentős szerepet játszott az, hogy az 1753-tól alakuló nyíregyházi communitas nagyrészt „világot látott" migránsokból álló közösség volt. Az újratelepítésnek köszönhetően a 18. század közepétől több ezren érkeztek Békés megyéből, majd a Felvidékről.

7 Minthogy az impopuláció éveiben kedvezményekben csak az új lakosok részesültek, a régiek közül többen elmentek. A betelepítés és a folyamatos bevándorlás révén rohamosan gyarapodó helyi társadalom tagjai - akik között nemcsak jobbágyok, hanem nemesek is voltak - főként kiváltságolt településekről érkeztek. Legtöbben mező- és bányavárosokból indultak útnak, néhányan pedig szabad királyi városokban éltek korábban. Az alakuló közösség a telepítési szerződésnek és az azt realizáló, időnként megújított contractusoknak köszönhetően hamar bekapcsolódott a mezőgazdasági árutermelésbe, aminek révén mind tehetősebbé vált. A faluból 1786-ban mezővárossá váló település lakosainak vagyoni állapota, valamint a migráció révén szerzett ismeretségek jó lehetőséget teremtettek a gazdasági életet pezsdítő új típusú pénzgazdálkodás, a kölcsönügyletek kialakításához. Ez rendkívül fontos volt akkor, amikor a nagy összegű örökváltság kifizetéséhez rövid idő alatt kellett nagy összeget előteremteni. Kölcsönt nyújtó bankok híján a magán és jogi személyek jóindulatát, bizalmát kellett megnyerni, ehhez pedig elengedhetetlen volt a széles körű ismeretség és a megfelelő referencia. 4 A földesúri fennhatóság alól való szabaduláshoz jelentős megváltási összeget kellett fizetni. Ezen kívül a megyei, helytartótanácsi, kancelláriai, végül királyi engedélyek, kiváltságok elnyerésének is megvolt a szabott ára. Mindezekhez hozzá kellett számolni a kiváltság elnyerését különböző helyeken pártfogolok és előmozdítók számára vitt „ kedveskedéseket", ajándékokat. 5 Az örökváltságról részletesen lásd CSERVENYÁK, 1974. 6 Uo. 7 Az 1753-1754-ben ide telepítettek apái, nagyapái közül többen a század elején - néha egyenesen, néha több kitérőt is téve - a Felvidékről kerültek a békési Harruckern-birtokra. Voltak, akik korábbi lakóhelyükről egyenesen Nyíregyházára jöttek. Azok, akiknek nagyszülei, szülei évekig jártak az Alföldre nyáron arámi, télen pedig fonni, jól ismerték az itteni életet, mig mások az itt élő rokonaik példáját követve költöztek a városba.