Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Kujbusné Mecsei Éva: Egy sikertörténet margójára. Adalékok Nyíregyháza örökváltságához

A Nyíregyháza gazdasági és kulturális életében fontos szerepet játszó kapcsolatrendszer egyik meghatározója is a migráció volt, hiszen a bevándorlás kiinduló helyei lettek a kölcsönt kérő küldöttségek és a tanulni vágyó fiatalok célállomásai is. Ezek leggyakrabban a Felvidék azon térségei, városai voltak, amelyekben az itt élők rokonai, mesterei, ismerősei éltek, illetve ahová evangélikus vallásuk révén kötődtek. A Nyíregyházán letelepült migránsok közül külön figyelmet érdemelnek az országot-világot legényként bejáró kézművesek, akik itt lakossá válva mind nagyobb részt vállaltak a közösség ügyeinek irányításából. Nyíregyházán a nagyszámú földművelő-állattenyésztő közösség szívesen fogadta őket, főként akkor, ha már éltek rokonaik, ismerőseik a mezővárosban, illetve hiánymesterséget űztek. Hittestvéreik, a velük egy nyelvet beszélő szomszédaik vagy legalábbis a biztos megélhetést nyújtó közösség igen jelentős vonzóerő volt. A betelepüléskor még alig egy tucatnyi kézműves száma az 1828-as összeírás idejére így több mint háromszázra nőtt. Ittmaradásukhoz természetesen hozzájárult az is, hogy jelentősen megemelkedett a kereslet a mezőgazdasági árutermeléssel foglalkozó gazdák létszámnövekedése (ekkor kb. 15 ezren lakhattak már a városban) és az ennek következtében kiszélesedő piaclehetőségek által. Földrajzi helyzetének és autonómiájának is köszönhetően 1828-ban Nyíregyháza már a térség elsődleges piacközpontja volt, tehát a környező települések lakóinak nagy része megfordult az információáramlás és -csere szempontjából is fontos sokadalmakon. A kézművesek betelepülésének volt még egy hozadéka: a mesterekhez sok inas és legény érkezett más településekről, más vidékekről, más országokból. Ők is közvetíthették a híreket, sőt lehettek láncszemek a kapcsolatok kialakításában. Az 1793-as iparos összeírás szerint legtöbben a felvidéki szabad királyi és mezővárosokból jöttek, de érkeztek közeli és távoli helyekről, sőt Morvaországból, Szászországból és Csehországból is. A 19. század első felében is a legdominánsabb kibocsátó a Felvidék, de már lassan bővült a kör Szabolcs megye hanyatló mezővárosai és falvai felé. Gazdasági lehetőségek Az örökváltság megvalósítását lehetővé tevő kölcsönügyletekhez a személyes kapcsolatok mellett gazdasági alap és garancia is kellett. Az elöljáróknak pedig számolniuk kellett azzal, hogy a nagy összegű hitelek futamideje általában csak néhány hónap, és a tőke, illetve a kamat törlesztéséhez - ha nem elég a regálék bevétele és a lakosságra vagyonarányosan kivetett adóból befolyt pénz - újabb és újabb kölcsönt kell felvenni. Ha összevetjük a város migrációs és hitelkörzeti térképét, akkor a felvidéki részeken (Gömör, Szepes, Zólyom, Liptó vármegyéknél) szinte fedik egymást. Az első örökváltsághoz 82 hitelező nyújtott kisebb-nagyobb összegű kölcsönt. A folyamatos kamattörlesztéshez, illetve a tőke visszafizetéséhez újabb és újabb hitelezőkre volt szükség. A második örökváltság öszszegének előteremtéséhez a városi levelezőkönyv szerint 1823-ban a személyesen eljáró deputátusok mellett az elöljáróság 72 levelet küldött szét Bécstől Budáig, Eperjestől Egerig, amelyekben arra kérték ismerőseiket, hogy hitelezzenek a városnak, vagy segítsenek kölcsönt nyújtót találni. A szívességért kisebb-nagyobb honoráriumot is ajánlottak. A törekvés sikerét mutatja, hogy a 18-19. században több százan hiteleztek Nyíregyházának. Közöttük Rácz Demeter földesúri plenipotentiarius, Mittuch Ferenc fiscalis, bécsi és pesti hercegnék, közel és távol lakó földesurak, a szélesebb régió, elsősorban a Felvidék egyházijogi és magánszemélyei rangra, korra jogállásra való tekintet nélkül. 1804 és 1829 között majdnem egymillió forintnyi hitelt vett fel a város 66-50 000 forint közötti összegekben 5-6%-os kamatra. 1836-ban a váltságkasszában összesen 805 439 forintnyi kölcsönpénz volt.