Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

I. 17–18. századi források - Balogh István: Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682–1690)

Balogh István Szabolcs vármegye katonai terhei a 17. század végén (1682-1690) Szabolcs megye a török elleni felszabadító háború évtizedében ugyan messze esett a hadszíntértől, de ennek ellenére súlyos terheket kellett vállalnia: először a Thököly Imre fejedelem által elrendelt nemesi felkelést és a zsoldos had tartását, aztán a hosszan tartó háború miatt állandósult adókivetést és téli beszállásolást. Jogi hovatartozása is megváltozott, hiszen még évekig fenyegette a váradi török basa hódoltatása. A megpróbáltatások kezdete évtizedekre nyúlik vissza. 1662-ben - amikor II. Rákóczi György a királyi segély reményében az apja által Erdély számára átengedett két királyi megyét, Szabolcsot és Szatmári visszaengedte - Szatmár és Kalló várába királyi őrség költözött. Ettől kezdve Felső-Magyarországig a királyi uralom alatt álló területet oltalmazó végvárvonal Szatmárral kezdődően Kallón, Tokajon át Ónodig húzódott, de Váradot 1660 őszén a török elfoglalta, és a levéltárban őrzött iratok tanúsága szerint a délnyugati részen levő falvakat a Kraszna és Szamos vonaláig hódolásra, adófizetésre kényszerítette. Ezt a tényt a vasvári béke (1664) is elismerte. A Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredett I. Rákóczi Ferenc számára anyja, Báthory Zsófia pedig csak úgy tudott kegyelmet nyerni, hogy a birtok váraiba is királyi őrséget engedett. Az 1680-as évek elején a Thököly Imre vezetése alatt álló felkelés sikerei következtében a felsorolt várak közül Tokaj és Kalló a felkelők kezére került, de Szatmárban és Ecsedben a német várkapitányok parancsnoksága alatt megmaradt a királyi őrség. Szatmár vármegye egészében sohasem fogadott hűséget a fejedelmi címet viselő Thökölynek.

1 I. Szabolcs vármegye Thököly fejedelemsége alatt (1682-1684) A fejedelem 1682 végén értesítette a vármegyét, hogy a következő év január 11-ére Kassára országgyűlést hívott össze, hogy „e mostani megháborodott időben interveniált [közbejött] alkalmatlanságok és abból megnyomorodott hazánknak származott ínségei a kivált való szükséghez képest meg is orvosoltathassanak"'.

2 Itt állapodtak meg abban, hogy miképpen kell a fejedelem által állandóan fegyverben álló zsoldos katonaságot tartani, élelmezni, elszállásolni. Semsei Pálnak a felkelők uralma alatt álló vármegyék számára kiadott parancsa szerint „a tiszt uraimik és mind az vitézlő rendek akár bent quartélyozók, akár pedig az alá-fel jövő-járók legyenek" mindenben szorosan alkalmazkodjanak a fejedelem parancsához.

3 Ellátásukról a vármegyékkel kötött megállapodást a „ mértékadó étellel és egyéb élelmezéssel való ellátás tekintetében. Borozással és más helytelen adózásokkal az szegénységet ne terheljék... Kétszeri mértéktelen abrakadással megelégedjenek, haszontalan, sok és abrakvesztegető lovakat az seregben ne tartsanak... Az szegénységet rendetlen hozatallal és szekerezéssel ne terheljék... 1 E változásokra lásd SZEKFÜ, 1935. 4. köt. 178., 190-198., 201. 1681 után ezekben a várakban vegyes magyar-német őrség állomásozott, leginkább német várparancsnokkal. 2 SZSZBML, IV. A. 1. Fasc. 101. No. 92. Munkács, 1682. dec. 12. (Mivel a felhasznált források a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár őrizetében lévő IV. A. 1. Szabolcs Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai fondból valók, így az őrzőhelyet és a fondszámot a továbbiakban nem jelöljük.) 3 Uo. 1. pont