Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Szabó Attila: Nagykőrös és Kecskemét örökváltsága

városnak 26 ezer forintért, majd 1818-ban a Forgách család 80 ezer forintért, hamarosan pedig az Aspremont család vált meg birtokától 90 ezer forintért. A legnagyobb földesúri família, a Keglevich 1820-ban adta el birtokát a városnak 225 ezer forintért. Ezzel a földesúri birtokok 6/8-ad része került a város kezére. Bár a helyben lakó birtokosok sokáig nem akartak megválni földesúri jussuktól, amelyek zálogként vagy házasság révén kerültek a kezükre, 1848-ig mégis megtörtént a legtöbb kisebb jószág megváltása. Az úrbériség megszűntekor mindössze a Papp, az Uz, a Téglás és „egyéb" családoknak fizettek évi 10 008 forint zálogdíjat. Mivel az örökváltsági ügyletek igen nagy anyagi terhet jelentettek, 1821-ben a tanács a használt földterület nagysága alapján 10 év alatt megfizetendő 300 600 forint redemptionalis összeget vetett ki a lakosságra. Aprólékosan kiszámították, hogy a belső háztelkek, az akolkertek, szárazmalmok, szántók, rétek, veteményföldek után mekkora összeg esik egy főre. Egyébként a pénz nagy részét a váci káptalantól kölcsönözte a város. Az 1850. évi kimutatás szerint 1763-tól a földesúri megváltakozásra összesen 507 166 forintot fizetett Nagykőrös. Kecskemét megváltakozása A város 1439-ben került földesúri hatalom alá, amikor Habsburg Albert felesége - Erzsébet királyné - elzálogosította Kecskemétet.

17 Területe a földesurak között felosztva sohasem volt (jobbágytelkek sem voltak), az adót eszmei birtokarány szerint fizették a lakosok a birtokos családoknak. A legnagyobb, 18/32 részt a Koháryak birtokolták. 4/32 - 4/32 részek a Pászthói és a Bosnyák-Mottesiczki famíliák, 3/32 rész a Károlyi nemzetség, 3/32 rész pedig a RákócziAspremont család, az Eszterházy nemzetség és a Sárkándy-Csáki család tulajdonában volt.

18 A török hódoltság után Kecskeméten is a volt földesurak igyekeztek jogaikat érvényesíteni. Bár a tényleges telkeket továbbra sem jelölték ki, és a földesúri adót továbbra is egy összegben fizette a mezőváros, a legnagyobb földesúri família, a Koháry család kierőszakolta joghatóságát (1693-ban a pallosjogot is megszerezve), úriszéket tartott helyben, ezzel hathatósan beavatkozva a mezőváros autonómiájába, megkaparintva a város feletti bíráskodás és irányítás jogát.

19 Kecskemét ugyan a szabad bíróválasztás jogát elvesztette a 18. század közepén, de a szabályrendelet-alkotás és a lakosok befogadásának jogát megtartotta. A föld szabad adásvételének a török korban kialakult gyakorlata az 1711 utáni időre is átöröklődött: nemcsak a házakat, hanem a kerteket, szállásokat is a tanács előtt a protocollumba bevezetve, „bevallván " szabadon adták-vették, viszont egyetlen helyi rendelet sem mehetett át a gyakorlatba a földesúr vagy a tisztje jóváhagyása nélkül. (Úriszéki ítéletek alapján megállapítható, hogy a földdel kapcsolatban hozott városi döntéseket az úriszék mindig helyben hagyta.) A földesúri birtokok megváltását már 1724-ben elkezdte a város és 1848-ig mintegy 50 alkalommal fizetett az egyes családoknak váltságdíjat. A teljes megváltakozás összesen 303 620 pengőforintjába került a lakosságnak. A Mottesiczki nemzetségnek 30 000, a Károlyi nemzetségnek 28 664, az Aspremont családnak 14 461, a Fráter családnak 8762, a Harmos családnak 8532, a Csáky családnak 6380 pengőforintot, valamint még kisebb - egy-két ezer forintos összegeket (együtt 29 203 forintot) adtak. A legnagyobb földesúri családnak, a Koburg17 PÉTERNÉ, 2000. 172-199. 18 HORNYIK, 1862. 68-69. 19 KISFALUDY, 1992. 36-61.