Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 17. (Nyíregyháza, 2006)

II. Várostörténeti tanulmányok - Szabó Attila: Nagykőrös és Kecskemét örökváltsága

Koháryaknak 1834-ben 171 568 pengőforintot

20 fizetett a város. A döntő lépés kétségkívül ez a Koháry-Koburg-féle 1834-es megváltakozás volt, ugyanis ezzel lényegében megszűnt a földesúri fennhatóság a mezőváros felett. Az úriszék szerepét a sedria kecskeméti bírósága vette át. Egyébként a város szisztematikusan vásárolta meg 1787-től 1855-ig a környező, sőt távolabbi - korábban általában bérletként már használt - pusztákat (Borbást, Szentkirályt, Alpárt, Bugacot, Pusztaszert, Ágasegyházát, Monostort, Gyalut, Ürbőt, Páhit) a földesúri családoktól, összesen 1 230 296 pengőforintért. A megszerzett pusztákat a lakosainak haszonbérbe adta. Kecskemét több esetben vett fel egyházaktól, családoktól vagy személyektől kölcsönt, hogy vásárlásait, illetve megváltási ügyleteit fedezni tudja. A közeli Solti járásban néhány településen az úrbéres lakosság egy része vagy egésze örökváltsági szerződésekkel szintén lerázta magáról a feudális kötöttségeket már az 1848 előtt. Ordason 1840-ben és 1841-ben „örökbeváltásiszerződés" szerint a falu megvette Rudnyánszky Zsigmond örökrészét, azaz a földek 6/11 részét.

21 Ezáltal az úrbéres földek 55 százaléka a jobbágyok kezére került. Szentes és Szarvas mintájára Kiskőrösön 1842-ben 24 egész telkes jobbágy (a telkek 23 százaléka) és 356 zsellér 50 ezer forint értékben megváltakozott

22 Apostagon 1847. január 5-én Szeles Lajos a telkek 23 százalékának, azaz 11 és fél teleknek a birtokosa kötött örökváltsági szerződést az „örökös joggal szerzett jobbágyaival", fenntartva magának a jogot a királyi kisebb haszonvételek, a bolt és a közös legelő használatára.

23 A szerződés szerint egy telek után 460 pengőforint, összesen 5175 forint járt, melyet négy egyenlő részletbe négy év alatt kellett kifizetni. Egy sikertelen Pest megyei megváltakozási kísérlet (Cegléd)

24 Cegléd mezőváros a kiárendálásáért való küzdelmét már a 18. században megkezdte. A legnagyobb reményeket a Klarissza Rend működésének megszüntetése és a Ceglédi Uradalomnak az 1782. évi Vallásalaphoz való csatolása hozta, ugyanis II. József rendelete értelmében a „ cameralis, coronalis " és „fundualis " birtokokon egyaránt a robotváltságot meg lehetett kötni. Miután ez a törekvésük nem járt eredménnyel, 1790-ben az országgyűléshez fordultak azzal szándékkal, hogy „ vagy árendabéli tűrhető contractusra " léphessenek, vagy azon árendának „ Capitalissát letévén és Szabad Városi Just nyervén, akar ezen Nemes Pest vármegyének kebelében " megmaradjanak, akár jászsági vagy kiskunsági kerülethez kapcsoltassanak. A sikertelen próbálkozások után 1819-ben merült fel újra a kiárendálás kérdése, amikor a Helytartótanács elrendelte az alapítványi birtokok licitáció útján történő bérbeadását. Azonban hamarosan kiderült, hogy a kiárendálásból a községek és mezővárosok ki vannak tiltva. Az árendálás ügye bizonyos lépéssel 1836-ban jutott előbbre, amikor a szőlődézsmát megváltották pénzzel, valamint a gabonadézsma „szemül való megadásáról"

25 is megállapodtak az uradalommal. 1839-ben pedig a robotváltság-szerződést kötötték meg, évente meghatározott pénzt fizetve. 20 az egész összeg 57%-át 21 PMLNKO, IV. 165. Ordas úrbéri pere, 1840. 22 HORVÁTH - SZABÓ, 2000. 198. 23 PMLNKO, IV. 165. Apostag úrbéri pere, 1847. 24 SZABÓ, 1985. 28-33. 25 Ez azt jelentette, hogy minden évben egy meghatározott mennyiséget adnak dézsmaként, tehát a termés növelésének ez nem lesz gátja.