Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

is csak a szabályozandó témát adta meg. Tervezett rendelkezései közül néhányat érdemes megemlíteni: - „Az iratok állami védelem alatt állnak - tekintet nélkül keletkezési idejükre, őrzésük helyére, s a velük kapcsolatos jogviszonyokra. [...] Összességük alkotja a Nemzeti Levéltári Fondót." (Itt, mint már említettem, a szovjet példa követéséről van szó.) - „Az iratok védelmének megszervezésére és mindenirányú felhasználásuk biztosítására, valamint az irattárak és levéltárak munkájának irányítására (levéltári hatóságot) kell szervezni. " Ennek vezetőjét a Minisztertanács nevezi ki. Hatásköre az MDP és a DISZ irataira nem terjed ki. (A tervezetben még nem szerepelt a levéltári hatóság pontos neve és a főfelügyelet gyakorló szerv megnevezése, mivel ebben még nem született meg az egyetértés.) - A (levéltári hatóság) a levéltárak „működésének irányításán" túlmenően szakfelügyeli és ellenőrzi az irattárakat, e jogát átruházott hatáskörben az állami levéltárak útján is gyakorolja. - A levéltárak között - nem számítva a hadtörténelmit - továbbra is két központi levéltár működik úgy, hogy a KGL megszűnik, ül. beolvad a MOL-ba, amely a jövőben csak 1945 előtti iratanyagot őriz; mellette az 1945 utáni iratokra kiterjedő illetékességgel létrehozzák a „Népi Demokratikus Korszak Központi Levéltára "-t. (Itt is a szovjet példa lemásolásáról volt szó.) - Az iratok a korábbi öt helyett általában tíz év elteltével kerülnek levéltárba, de a belügyi, a külügyi és a honvédelmi tárca és szerveik iratainak átadási időhatárát „e szervek sajátos érdekeire tekintettel esetenként" állapítják meg. Ezt a nyers tvr.-tervezetet november 20-án megvitatta a levéltárvezetői konferencia, ahol - a felmerült észrevételekről készített összefoglaló szerint - számos kritika hangzott el. Többen szükségesnek tartották a levéltárak tudományos intézményekké minősítését, a KGL fennmaradását és a levéltárak hatáskörének kiterjesztését a TÜK-iratokra. Megfogalmazódott egy elvi tanácsadást végző levéltári tudományos tanács felállításának igénye is. Egyöntetű alkalmazhatóságának hiánya miatt kritika érte a MOL és az új központi levéltár között meghúzott 1945. január 1-jei időhatárt. 1954 november végéig a LOK semmilyen eligazítást nem kapott a még nyitott kérdésekben, de egy döntés következtében december 13-ig az Oktatásügyi Minisztérium asztalára kellett volna letennie a komplett tvr.-tervezetet. Borsa Iván ezért reklamált, és ismételten kérte legalább a fő irányelvek közlését (egyetértenek-e a centralizált levéltári szervezettel, fel kívánják-e ruházni a levéltárakat az iratkezelés és az irattárak ellenőrzésének jogával, mi a véleményük a TÜK-iratokról), mert ezek nélkül lehetetlen volt előrelépni az ügyben.