Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Makra Zsigmond: A Rohody család története a XIV–XV. Században

mint a Zsigmondkori oklevéltár VII. kötete

3 (mindkettő 2001-ben jelent meg) számos új adattal bővítette a családra vonatkozó ismereteinket. A legújabban felbukkant adatok is bizonyítják azt a régi felismerést, hogy valamely család történetének kutatását befejezni nemigen, legfennebb csak abbahagyni lehet. E sorok írója mégis úgy határozott, hogy a Rohody családra vonatkozó első adat kezébe kerülésének tízéves évfordulóján, 2002 januárjában összefoglalja két iratgyűjtőt megtöltő adathalmazát és megkísérli élvezhető formában nyilvánosságra hozni. A fiókban lapuló, publikálatlan anyag haszna igen csekély. Közlésünkkel talán hasznára lehetünk a megyénk (inkább: megyéink) történetének egy darabkája: a Rohody család múltja iránt érdeklődőknek. Úgy hisszük, hogy dolgozatunk a családtörténetet kutatók érdeklődésén túl nyelvészeink figyelmére is számot tarthat. Ok ugyanis hangsúlyozni szokták, hogy a ragadványnevek létrejötte, esetleges átöröklődése, netalán családnévvé rögzülése olyan folyamat, amit a nyelvész nem követhet nyomon, az ilyen vizsgálathoz családtörténeti kutatás szükséges. A Rohody családban oly sok dictus név fordul elő, hogy effajta vizsgálatokra bőven nyílik alkalom. A Rohody családfa első ismert nevei N. Fodor Sándor Benedek Pál Servusdei Orbán Jakab János Középkor Azon családok esetében, amelyeknek a története a középkorban is nyomon követhető, az első ismert ős személyéről nevén kívül mást csak ritkán tudunk. Ezen dolog oka az, hogy az oklevelek által tárgyalt ügyletek (adományozás, osztozkodás, birtokvita, stb.) szereplőinek nevén túl az oklevél gyakran az apa, sőt a nagyapa nevét is rögzíti. Ez a körülmény egyrészről igen nagy haszonnal jár a családkutató számára, hiszen két-három ízre terjedő családfa töredéket szolgáltat, másrészt viszont - sajnálatos módon - az így megismert ősök cselekedeteiről, lakhelyéről és egyéb viselt dolgairól semmit sem árul el. 3 A két idézett oklevéltár címét azért írtuk különböző módon (kötőjellel, illetőleg egybeírva), mert az a kérdéses köteteken is eltérő formában szerepel.