Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

N. Fodor János: A XIII–XIV. század társadalmi és politikai változásai Szabolcs vármegyében

I. Dorog I. Péter Lőrinc I. Miklós 1266-96 1271-1304 1275-1304 A Gutkeled nembeli Dobi és Diószegi család leszármazása^ A Borsák csillaga azonban hamarosan leáldozott. A debreceni csata után 1318 elején a királyi haderő bevette a Borsák székhelyét, Adorjánt. Kopasz nádornak sikerült elmenekülnie Sólyomkő várába. A királyi sereg azonban ide is követte az oligarchát. I. Károly által hét évvel a történtek után kiadott oklevél így meséli el az eseményeket: Kopasz nádor „színünk elől kétségbeesetten menekülve kényszerűségből Sólyomkő várába húzódott, mi híveinkkel a mondott várat körülzárattuk és megostromoltattuk, elfoglalására szemből kétfelől erődítéseket (ostromtornyokat) emeltünk, az erődítések egyikébe Joachim mestert, a másikába pedig Apaj fia Istvánt rendeltük a vár ostromára és az élelmiszerek várba szállításának megakadályozására. Végül Majos fia Majos, az előbb írtnak hűtlenségben és bűnben társa, a mondott Kopasznak segítséget nyújtani és az említett vár ostromlóit eltávolítani akarván, említett erődítéseinket fegyveresek bőséges sokaságával körülfogta és megtámadta. Ekkor a mondott Apaj fia István erődítését elfoglalták, és a fogoly Istvánt szolgaként megkötözve elhurcolták. Az említett Joachim mester pedig az őrizetére bízott erődítést oly hősiesen védte és őrizte jóllehet számos rokonának és szerviensének halála, valamint saját és övéi vérének hullatása árán - hogy az ellenségeink nem tudták elfoglalni. "

I5 Az ostromlottakat hamarosan a kiéhezés veszélye fenyegette. Végül megadták magukat, Kopasz nádort a király hamarosan kivégeztette.

16 Apaj fia István mester elnyerte jutalmát, Mikes horvát-szlavón bán helyetteseként tevékenykedett az 1320-as években. Diószegi Joachim pedig Nekcsei Demeter familiárisaként a kunok bírája volt 1334-ben, ugyanakkor testvére, Péter pedig a bihari alispán teendőit látta el.

17 14 Forrás: Karácsonyi, 1995. 496. 15 Anjou-kori okmánytár. Codex diplomaticus Hungaricis Andagavensis. I—VII. Szerk. Nagy Imre és Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. II. 217-18.; Az oklevél részletének fordítását lásd Árpád- és Anjou-kori, 1960. 160-162. 16 Vö. Engel Pál: Beilleszkedés Európába 1440-ig. In: Magyarok Európában I. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., é.n. 268. 17 Engel, 1996.11.61.