Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Fodor László: A hodászi Lakatos család iratainak bemutatása

I. Andrást és testvéreit az 1740-es évektől kezdve találjuk meg a különböző megyei kimutatásokban, saját telkükön lakó, armalista nemesekként. I. András 1749-ben a néhai Szepesy János telkének birtokosa, valószínűleg zálog címén. 1761. április 7-én már nincs az élők sorában, gyermekei ekkor kötnek osztályos egyezséget. Az egyezség szerint III. János már családos, míg testvérei kiskorúak. III. Já­nos részére testvérei kiadják azt, ami neki még az atyai örökségből járt: az ún. Petróczy-féle zálogos telek 3 /4-e, 10 anyajuh bárányostól és mintegy 10 hold szántóföld és kaszáló. A legkisebb testvér, Sára korán elhalhatott, a legidősebb, III. János pedig feltételezhetően más anyától származott. 10 Ez lehet az oka an­nak, hogy ők I. András özvegyének, Bertók Erzsébetnek az örökségéből (ami 1794-ben egy X A telek a szomszédos Gebén) nem részesültek. A család egyik kiemelkedő személyisége I. István. Nemességéről 1790-ben vallanak rokonai, akik előadják, hogy Lakatos István Hodászon két telket bír, Gebén is van része egy telekben és felesége, Géresi Balogh Katalin révén (ki után ténylegesen bír Géresen, Csaholcon, Darnón és Kisnaményban) „bizonyos hogy donataria és possessionata famíliából légyen". 1790-ben kéri a vármegyét, hogy a Tahy Ignác fiskálisnak átadott három da­rab oklevelet szolgáltassa vissza, amiről a megye közgyűlése rendelkezett is. Vagyoni viszonyairól árulkodnak saját és felesége ügyletei, illetve gyermekei­nek osztozkodása 1815/16-ban. 1795-ben felesége, Balogh Katalin megveszi öccse örökségét, ugyanebben az évben Lakatos István megszerzi húga, Naményi Mózesné, Erzsébet öröksé­gét. 1800-ban I. Istvánt és testvérét, II. Andrást perli Becsky Ágnes a Bertók­örökség miatt. A Bertók család telke ugyanis eredetileg zálog címén került 1666-ban a Melith családtól a Bertókokhoz, a Melith-örökös Becsky Ágnes pe­dig szerette volna azt megszerezni. Mint későbbi adatok mutatják, sikertelenül, mert Lakatos István utódai is rendelkeztek még a gebei telekrésszel. 1815/16-ban került sor I. István és Balogh Katalin gyermekeinek osztozko­dására. Az egyezség nehezen született meg, amit jelez az is, hogy az ügyben mintegy húsz irat keletkezett. A testvérek vitáját a vármegye által kijelölt tekin­télyes bizottságnak kellett rendeznie. A testvérek eltérő helyzete erőteljesen ki­rajzolódik a dokumentumokból. Az idősebb lánytestvér, Julianna férje, Szikszay Sámuel keményen érvényesítette igényeit. Krisztina a családtól távol, Nagyká­rolyban lakott, őt sógora képviselte. Az idősebb testvérek apjuk életében már részesültek valamilyen formában a családi vagyonból, míg a két legfiatalabb gyermek semmit nem kapott még. Ugyanakkor, mivel ők az özveggyel éltek, az örökség egészének birtokában voltak. Sorsukat iker voltuk is összekötötte, Az sem kizárt, hogy III. János gyermekeivel együtt szintén nem élt már az özvegy vagyonának felosztásakor. Az anyakönyv adatai azonban ennek megállapítására nem elégségesek, mert eb­ben az időben két Lakatos János nevű családtag élt.

Next

/
Thumbnails
Contents