Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Lakos János: A magyar levéltárügy alapkérdései 1953 és 1955 között (Miért és hogyan került a levéltárügy a Minisztertanács felügyelete alá?)

Akadémia (MTA) irányítása alá helyezését javasolta. Sulán elmondta Jánosinak, hogy az MTA csak kifejezetten tudományos kutatómunkát végző intézményeket vesz át, a levéltárak viszont nem ilyenek, majd előadta Borsa elképzelését a főfelügyeleti szerv vonatkozásában. Jánosi megígérte, hogy az ügyről beszél a belügyminiszterrel

4 A LOK vezetője két hétig várt a válaszra, hiába. Ekkor, január 28-án Sulán kérésére feljegyzést készített „a levéltári terület hovatartozása tárgyában", amelyben „nem egyszerű kérdés"-nek nevezte a felügyelő hatóság megjelölését. Indoklásként kifejtette: „A levéltári hálózat ugyanis a Honvédelmi Minisztériumon kívül minden tárca és az alájuk rendelt szervek ügyintézésében keletkezett iratokat gyűjti, s ugyancsak mindezeknek [...] biztosítja az anyag használhatóságát. Ily módon egyaránt szolgálja az államapparátus, a népgazdaság és történettudomány érdekeit, s közvetlenebb jellegű politikai célokat is (pl. igazolóbizottsági iratok). E cél megvalósításához olyan szervezetre van szükség, amely minél több irattermelő szervvel szemben tudja a hathatós iratvédelmet közvetlenül megfelelő módon képviselni. " A Szovjetunió és a népi demokráciák megoldásai (a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Romániában és az NDK-ban a Belügyminisztérium, Lengyelországban a Minisztertanács, Bulgáriában pedig a tudományos akadémia volt a levéltári főhatóság) alapján a Minisztertanács vagy a belügyi tárca egyaránt megfelelő felügyeleti szerv lenne - olvashatjuk a szövegben. A hazai helyzetet értékelve Borsa Iván kifejtette a következőket: a LOK közvetlenül irányítja az alája rendelt 23 levéltárat. „E működése során az ügyek legnagyobb részét a Központ önállóan intézte, s jelentős mértékben készítette elő azokat a kérdéseket, amelyek kivitelezését jogszabály [aj Közoktatásügyi Minisztérium jog-, ill. feladatkörébe utalta. - Ez a szervezeti mód azonban a tárca kizárólagos oktatási profilja következtében nem tette lehetővé az iratanyag védelmének széles alapokon való megszervezését. Ehhez hozzájárult az is, hogy a Központ éppen a legszélesebb területeket érintő iratvédelmi intézkedéseit az oktatási jellegű minisztériumon keresztül kényszerült megoldani. Ez az adminisztrációs nehézségeken túlmenően kellő alátámasztás hiányát is eredményezte. " Ezek után javasolta, hogy „a levéltárügy a belügyi tárcához kerüljön; s szervezi ess ék egy L ev élt ári Igaz gatóság (a Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága), amely mint szakigazgatási hatóság a belügyminiszter vagy egyik helyettesének irányítása és felügyelete alatt [kiemelés tőlem - L. J.] intézné mindazokat az ügyeket, amelyeket a 29-es tvr. a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Levéltárak Országos Központjának hatáskörébe utal. Ezzel a megoldással ki lehetne küszöbölni azokat az adminisztratív nehézségeket, amelyeket eddig az a körülmény okozott, hogy a Központban kidolgozott ügyek még egy fokon (a minisztériumban) kerültek elintézésre különösebb elvi változtatások nélkül. 4 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) XIX-I-18-1953-Biz. 6. (2. doboz)