Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

esetében is. Gróf Teleki Sámuel főispánsága kezdetéig az ellenőrzésüknek semmi nyomát nem találtuk. Főglein szerint az itteni levéltár rendezését 1743-ban Csákányi Tamás főjegyző kezdte volna meg. Részletes tervezetet is készített. A számára megállapított tiszteletdíj mellett a rendezés meg is történt.

69 Azt Főglein helyesen állapítja meg, hogy a tényleges rendezés Schemberger érdeme. A tökéletes mutatózásnak a mai kutató látja hasznát. A rendezési terv elkészítése is ténylegesen az ő leleménye. Nevét Schönbergernek írja és „vándorlevéltárosnak" mondja, mert Ung és Szatmár megye levéltárát is ő rendezte.

70 Ez a minősítés aligha állja meg a helyét. A rendezéshez nem II. József uralkodása alatt kezdett, akkor már több mint két évtizede foglalkozott vele. Egyet lehet érteni Főgleinnel abban, hogy az egész rendszer kidolgozása az ő érdeme. Ugyancsak neki köszönhető a sokoldalú, pontos, a kölcsönös vonatkozásokat feltáró mutatózás. Ugyanis a rendezés belső tartalmára a felsőbb utasítások nem adtak iránymutatást. Leleszi levéltárosi működése során sem kellett foglalkoznia ilyen sokféle politikai és igazgatási jellegű irattal. A lajstromozásnak azt a sokrétű, máig utolérhetetlen rendszerét kellet neki megalkotni, kidolgozni, végrehajtani. Az előző tanulmányban részletesen ismertettem a mennyiségileg is jelentős munkát, amivel több mint 200 év felgyűlt és rendetlenségbe jutott iratanyagát feltárta. Kiváló paleográfus volt, teljes biztonsággal olvasta a XIV. századi okleveleket, a XVI-XVII. századi jegyzők írásait. Nem sajnálta a fáradságot az egymástól elkeveredett iratrészek egyesítésére, a keltezetlen írások korának, tartalmi összefüggéseinek megállapítására. Az Ung megyei rendezés eredményére nincs adatunk, szerencsére a Szatmár megyei munkájának együttes eredményét a közös kiadvány alapján megítélhetjük. Azt azonban túlzás nélkül elmondhatjuk róla, hogy nem egyszerűen ,,vándorlevéltáros" volt, hanem a levéltárosi mesterségnek a XVIII. század második felében ez idő szerint egyetlen, legtalálékonyabb, legmarkánsabb ismert müvelője. LK 1935. (13.) 129. Főglein a tájékoztatást Nagy Lajos akkori fő levéltárostól kapta. Az igaz, 1747-ben készült is a rendezésre tervezet, a főjegyző is részesült tiszteletdíjban, de haláláig a rendezésben nem sok történhetett. Minden valószínűség szerint igaza van Schembergernek, hogy 1767-ben ennek semmi nyomát nem látta. Részletesebben lásd Balogh, 2000. 224-229. LK 1935. (13) 166.