Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Levéltárügy - Balogh István: Szabolcs vármegye és levéltára (1768–1786)

kötve, a nyolcadik bekötésre elő van készítve, a kilencedik leírás alatt áll. Ezek a jegyzőkönyvi bejegyzések tárgymutatói. Két kötetben bekötésre vár az előforduló helyek mutatója {Elenchus localis). Egy kötet tartalmazza az összes előforduló személyneveket (Elenchus personalis). Elsősorban a nemességi nyilvántartások, igazolások vannak benne. A kilenc kötet tárgylajsíromhoz két kötetben készen van a tárgymutató, ,,Elenchus nominális seu statysticus" címen. A lajstromok sorozatát ötödikként a megmaradt kevés nemességigazolások mutatója egészíti ki Elenchus armalis címen. Az Elenchus nominális és az Elenchus armalis még csak fólió alakú papíroson van leírva, de nincsenek véglegesen lezárva. Végül előkészületben van még egy Elenchus familiáris lajstrom, amely a jegyzőkönyvekben és iratokban előforduló családneveket tartalmazza. A lajstromozott iratok évrendben, évrenden belül betűjelekkel ellátva számrendben vannak az akkor már felépült vármegyeházán a levéltár számára szánt helyiségekben, az általa tervezett szekrényekben elhelyezve. A szekrényeket úgy tervezte, hogy ha háborús idők jönnének, azokat az iratok rendjének megzavarása nélkül lehet biztonságos helyre szállítani. A levéltárban a szekrények felállítási rendjét a rájuk festett betűjelzés mutatja. A jelentés időpontjában még az 1754-1767. évi iratok lajstromba foglalása hiányzik. A szerződésben a rendezés befejezésének időpontja nem volt meghatározva a megállapodás szerinti 3000 forint díjazás mellett. A megyeház építésének befejezése után elkészült a levéltár belső berendezése is. 1784. október 14-én az iratszekrényeket elkészítő Nicolaus Tiller asztalost és a mázolót, Antonius Tilmaunnt a közgyűlés kifizette. A jelentésben Schemberger azt írta, hogy a már rendezett iratok a betűjelzetekkel ellátott szekrényekben vannak elhelyezve.

4 Az új megyerendszer tervezett átalakítása során felmerült a regesztrátori állás ügye is. Az 1785. évi iratok egy része még megmaradt, az 1786-90 köztieket 1790-ben megsemmisítették - kivéve a törvényszékieket - , ezért nem tudjuk, szóba került-e Schembergernek erre az állásra való alkalmazása, s ha igen, milyen formában. Vele kapcsolatban csak annyit találtunk, hogy 1785. június 24-én - hivatkozva a főispántól kapott parancsra - néhány nemes ifjú nevét közli, „akik lajstromozásra hajlandók lennének és alkalmazni lehetne őket". A főispán aligha részletezte a kívánságát, mert Schemberger a neveket tartalmazó felterjesztésében az iránt érdeklődik, hány személyről lehet szó, és az általa megnevezettek közül hányat lehetne alkalmazni, hogy jövőjüket biztosítA levéltár 1350-1767 között - Schemberger Ferenc által - rendezett iratai rendezés előtti állapotáról, a rendezési elvekről, az eredményekről részletesen ismertetést ad Balogh, 2000. 228— 233., 238-240. Érinti a Schemberger és Teleki főispán közti vitát is.; A két Schembergerjelentést lásd XXXIV. 1. Sub Litera ,,/T 1785. auguszms 8., Sub Litera „5" 1785. augusztus 8.; A berendezés elkerülése ügyében Prot. 26. fol. 413. No. 15. 1784., A szekrények a levéltárnak a Benczúr téri épületbe való elköltözéséig megvoltak. Még most is van belőlük néhány, de a legtöbbjét a nyírbátori Báthori István Múzeum vette át.