Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

azt jelenti, hogy noha a névjegyzékben szereplők 40-45 %-a két, további 3747 %-uk mindhárom adófajtát fizette, a bekerülésben döntően csak egyetlen, esetleg két adónem játszott szerepet, a többi inkább csak a listán való helyezésbenjátszott közre. Általában megállapítható, hogy azok, akik házadó és földadó révén kerültek a virilisek közé, inkább a névsorok első felében, első harmadában voltak jelen, míg a keresetükkel felkerülők, illetve még inkább a több adóval bekerülők inkább a mezőny második felében helyezkedtek el. Ennek illusztrálásaként álljon itt néhány példa: 1927-ben 24 személy került be csupán házadó alapján, közülük 19 a lista első felében, 16 az első harmadában volt található. Ezzel szemben az általános kereseti adóval listára kerülő 14 virilisből az első harmadba csak 2, az első felébe is csak 5 személy került. 14 főnek kellett a bekerüléshez mindkét adónem, ezek közül 11 a névsor második felében szerepelt. 1930-ban a 38 házadóval felkerültnek a fele található az első harmadban, ám a lista első felébe is több mint kétharmaduk került. Az általános kereseti adóval viszont csak a névsor legvégére lehetett felkerülni. 1940-ben némileg kiegyenlítettebbé vált az eloszlás, ám a házadóval bekerültek döntő többsége most is a mezőny első felében összpontosult, míg a ház- és kereseti adóval bekerültek szinte kizárólag a második felében. Ugyanakkor az általános kereseti adóval önmagában már a lista első felébe került a 3 személy. A névsorok felső harmadát tehát minden esetben a házadóval felkerülők uralták, arányuk ebben a szegmensben mindig meghaladta a kétharmadot; a többiek jelenléte inkább az alsóbb fokokon volt hangsúlyosabb. Az ingatlan, mindenekelőtt a házbirtok utáni adó nagy szerepe ezek szerint nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a legtöbben már pusztán ezzel is virilisek lettek volna, hanem abban is, hogy ezzel sokkal előrébb lehetett jutni a legnagyobb adózók sorában. Azt is lehet mondani, hogy a nagy házbirtokosok, hasonlóan a legnagyobb földbirtokosokhoz, biztosan virilisek lettek, míg a kisebb háztulajdonosok közül inkább csak azok, akik kereső foglalkozást is folytattak, és ez után adóztak. A kereső tevékenységből származó jövedelem önmagában, megfelelő ingatlantulajdon nélkül, csak az 1929-es reform előtt volt alkalmas a legnagyobb adózók közé való felkerülésre. 1929 után azonban egy-két kimagaslóan nagy jövedelemmel rendelkező személy tudott pusztán ezzel is virilis lenni. A három vizsgált lista - mint említettük - nemcsak önmagára a virilisekre vonatkozóan hordoz információkat, hanem azokat, akik egyetlen adónemmel is a listára kerültek volna, úgy is tekinthetjük, mint a város legnagyobb föld-, házés kereseti adófizetőit (ismételten hangsúlyozva, hogy 1940-ben a zsidó származású polgárok nélkül). Az 1927-es lista a város első 9, az 1930-as az első 3, az 1940-es pedig az első 7 legnagyobb földadó fizetőjét tartalmazza. Általában elmondható, hogy a legnagyobb földadót fizetők egy viszonylag zárt réteget alkottak, a személyi és családi folytonosság az egész korszakban végigkövethető. Ez nem véletlen, hiszen a nagyobb birtokok szintjén kevés mozgás történt, a viszonylag jelentős adásvételek, tulajdonoscserék inkább a kis- és közép-