Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

Legszembetűnőbb a házadó arányának csökkenése (a pótadókat nem számítva 48 %), hozzá képest még a kereseti adó súlya is nőtt (pótadók nélkül 17 %). Ebben mindenféleképpen szerepet játszott, hogy Nyíregyházán a bérbe adott lakások nyers bérjövedelme 1932-től 1938-ig folyamatosan csökkent,

24 ami nyilvánvalóan érintette a virilisek által birtokolt házakat is. (A bérbe nem adott lakások nyers haszonértéke, amelynek egy lakásra jutó összege fele volt a nyers házbérjövedelemnek, is csökkenő tendenciát mutat, igaz csak 1935-ig.) Az öszszes adó megoszlása nem változott, viszont az adónemek súlya az egyes szegmensekben átrendeződött. A földadó még hangsúlyosabban a felső harmadban összpontosult, és hasonló mozgás figyelhető meg a kereseti adóknál. Ezzel szemben a házadó inkább az alsó két harmadban nőtt meg, ahol az összes adóknak a kétharmada illetve háromnegyede tartozott ide. A két világháború között a virilisek adójának mintegy 85 %-a az ingatlanbirtok után fizetett adó volt, az ezek után kivetett községi pótadóval pedig még ezt is meghaladta. A községi pótadó felvételével, majd kulcsának emelésével a jelentékenyebb föld- és háztulajdonnal rendelkezők esélyei a felkerülésre még inkább megnőttek: 1930-ban 847 P föld- vagy házadó elég volt a felkerüléshez, kereseti adóból viszont ugyanehhez 1 219 P kellett; 1940-ben 565 P ingatlan után fizetett adóval szemben mintegy 1014P kereseti adó volt szükséges. Mindezek ellenére azt tapasztalhatjuk, hogy a kereseti adók aránya tulajdonképpen nem változott, mindvégig 15 % körül mozgott. Egymáshoz képest jelentősen módosult viszont a földadó és a házadó összege. 1927-ben a földadó aránya meghaladta a házadóét, 1930-ban viszont az utóbbinak alig negyedét tette ki, majd 1940-re kis mértékben ismét emelkedett, de a házadó súlyát akkor sem érte el. Az összes adó kétharmada minden évben a névsorok felső harmadára esett. 1927 és 1930 között valamennyi (különösen a 3-15.) helyezéshez tartozó adó összege emelkedett. 1940-ben egyedül az jelentette a változást, hogy az éppen ezeken a helyekhez tartozó összegek csökkentek, növelve a szakadékot az élen állók és a többiek között. Míg a házadó megoszlása megfelelt az összes adóénak (csupán 1940-ben jellemezte inkább a lajstrom második felét), addig az általános kereseti adót inkább a listák közepén, alsó kétharmadában elhelyezkedők fizették. A földadó nagy része a névsorok elejére esett, ami egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a listák élén kiugróan magas összegekkel mindig a Dessewffyek szerepeltek, elsősorban a város határában - Királytelken és környékén - lévő nagy kiterjedésű birtokaiknak köszönhetően. Nyomasztó vagyoni fölényükre jellemző, hogy a virilisek összes földadójának 76-81 %-át, a listán megjelent adónak 1927-ben és 1940-ben 33-36 %-át, 1930-ban pedig, amikor csak Dessewffy Emil szerepelt a névsorban, 16,5 %-át ők fizették. (Érthető, hogy utóbbi évben azért esett vissza a földadó aránya, mert csak egy Dessewffy szerepelt a virilisek között.) Az adatokat lásd: Adóstatisztika I-XII. (1927-1941) Bp., é.n. [1929-1943.]