Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az egyes adónemeket különböző adókulccsal számolták. A földadó kulcsát - mint láttuk - 1924-ben a kataszteri tiszta jövedelem 25 %-ában állapították meg, ami 1927-ben növekedett, ugyanis a kataszteri tiszta jövedelem pengőértékre átszámított összege képezte az adóalapot, és ennek 25%-a (tehát a koronaérték 29 %-a) lett az adó, amit 1930-tól 20 %-ra mérsékeltek. Mindezek alapján az 1927-es és 1930-as listán a földadó 25 %-os kulccsal (az elsőn természetesen korona-, a másodikon pengőértékben számítva), 1940-ben pedig 20 %-kal szerepelt. A házadó kulcsát a vidéki városokban az 1922:XXII. tc. majd a 200/1925. PM. sz. rendelet is 20 %-ban határozta meg, amit az 1927:V. tc. 18 %-ra, az 1929:11. tc. pedig 16%-ra csökkentett. Az 1926-os adatokat tartalmazó első listán tehát 20 %-os, az 1928. évi adók alapján összeállított másodikon 18 %-os, míg a harmadik névsoron 16 %-os házadókulcs szerepel. Az általános kereseti adó kulcsát a városi közgyűlés határozta meg, ami az első két lajstrom idejében 5 %, 1939-ben azonban már 6 % volt. Az alkalmazottak kereseti adójának kiszámítása külön táblázat segítségével történt, ami ebben az időszakban nem változott. Az adókulcsok ismeretében a listákon szereplő adóösszegekből visszakövetkeztethetünk a névleges adóalapokra. Az egyszerűség kedvéért - ezek szinonimájaként- használom a „földjövedelem", „házjövedelem" és „kereset" kifejezéseket, még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy ezek nem tükrözik pontosan a virilisek tényleges vagyoni és jövedelmi viszonyait. A földadóalapot a kataszteri tiszta jövedelem, és nem a birtokból ténylegesen szerzett bevétel képezte. Ezek különbözőségét hozzávetőlegesen megállapíthatjuk: 1927-ben a máramarosszigeti református főiskola több mint 1100 holdas birtoka után 3666 K földadót fizetett, ami 14 664K adóalapnak felet meg; az ugyanezt a területet bérlő Klár Sándor kereseti adója ugyanakkor egyszeresen számítva 461 K, ezt 9220 K bevallott tiszta jövedelem után fizette. Még ha feltételezzük is, hogy ezen jövedelme kizárólag a gazdálkodásból származott, a különbség akkor is szembetűnő; tehát nemcsak a magasabb kulcs, hanem a földbirtok „túladóztatása" is eredményezte a földbirtokosok nagy arányú, a tényleges anyagi viszonyaikat meghaladó részvételét. A listákból az sem derül ki, hogy a házadót a tényleges házbér, vagy a becsült haszonérték után fizették; utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy a tulajdonos nem háza bérbeadásából élt. Az általános kereseti adónál a jövedelmek könnyű letagadhatósága okozza a bizonytalanságot. Az alkalmazottaknál ez tulajdonképpen lehetetlen, esetükben viszont azért nem lehet pontosan meghatározni az adóalapot, mert az esetleges több alkalmazotti kereset nem adódott össze, hanem az után külön-külön adóztak, így ezek az adatok csak becsült értékeknek tekinthetők. A pótadók a Jövedelmek" kiszámításánál figyelmen kívül hagyhatók, mivel kivetésük az egyenes adók után történt. Az első 47 virilis összjövedelme 718 375 P-ről (az aranykoronáról a pengőértékre való átszámításnál a hivatalosan megállapított 1,16-os arányt vettem alapul) 1930-ra 831 720 P-re emelkedett, ami jól mutatja, hogy az adóösszegek emelkedése mögött nem csupán a virilisek jövedelmének emelkedése valamint a