Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

dúlhatott az is, hogy az ideiglenes adómentesség pont 1927-ben vagy 1928-ban járt le, így ezért jelent meg a listán 1926-hoz képest.) 1939-re az adó összege megfogyatkozott. A visszaesés mértéke önmagában nem jelentős (1930-hoz képest 11 %), ám figyelembe kell venni, hogy ekkor már a vármegyei pótadó is beszámították, és időközben a községi pótadó kulcsa a duplájára emelkedett: ezek együttes aránya meghaladta a jegyzéken szereplő összes adó 48 %-át. Pótadók nélkül számítva tehát 1939-re több mint 36%-kal esett vissza az adók összege. A csökkenésben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a virilisek vagyoni és jövedelmi viszonyai még nem heverték ki a gazdasági válság hatásait, ám egyéb tényezők is közrejátszhattak ebben. Most nem elsősorban az adókulcsok kisebb változására gondolok (a házadó kulcsa 2 %-kal, a földadóé 5 %-kal csökkent, a kereseti adóé pedig 1 %-kal nőtt), hanem a legfőbb ok kétségtelenül a zsidó tagok kizárásában kereshető. Az 1939:IV. tc. 4. §, illetve a 7790/1939. ME. sz. rendelet alapján már az 1939-es listáról törölték a zsidó tagokat, az egyszeres beszámítás szerint figyelembe vehető 38 személyből 14-et, akik a virilisek összes adójának harmadát fizették. A kisebb adóösszeggel helyükre kerülők révén az összes adó 153 000P-ről 122 000P-re csökkent, és míg korábban a 38. helyen felvett személy 1541 P adóval szerepelt, addig most 1 140 P is elég volt ehhez a helyhez.

23 1940-re tehát nem kis mértékben azért esett vissza a virilisek adója, mert a névsorból „hiányoztak" a vagyonos zsidó származású polgárok. Az 1927-es listán a virilisek nevei mellett a földadó, a házadó és az általános kereseti adó szerepel. A 62 virilis által fizetett adó 101 370,60 K volt; ennek 41 %-a volt földadó, 38 %-a házadó és 18 %-a általános kereseti adó. (A két lelkész nem bontható adója mindössze 3 %-ot tett ki.) A névsor első harmadára az összes adó kétharmada esett, míg a második és harmadik harmad 19,5 % illetve 13 %-dal részesült. Ezzel szinte pontosan megegyezett a házadó megoszlása, míg a földadónak 87 %-át a lista felső részében lévők fizették, a kereseti adó nagyobb része viszont a lista alsó szegmenseiben jelent meg: az alsó harmadba tartozó összes adónak több mint a fele volt kereseti adó, és csak 3 %-a földadó. 1930-ban, mint láttuk, az adók több mint negyedét a községi pótadó tette ki, a földadó 12,4 %-ra, a kereseti adó pedig 12 %-ra csökkent, ugyanakkor a házadó 50 %-ra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az adónemek, leginkább a föld- és házadó súlya egymáshoz képest is megváltozott: a pótadót nem számítva előbbire csak 17, utóbbira pedig 67 % jutott. Az eloszlás némileg egyenletesebbé vált, az összes adó 65%-át a felső, 15,5 %-át az alsó harmad fizette. Az egyes adók eloszlása nem változott jelentősen, attól eltekintve, hogy az általános kereseti adó még inkább a lista középső harmadában tömörült. 1940-re a pótadók mellett a földadó súlya is növekedett (18,4 %, pótadók nélkül 35,7 %). SZSZBML, V. B. 181. 80. k. K528/1938, valamint uo. 82. k. K27428/1939. (A közölt számok természetesen az egyszeres adóbeszámítás szerinti kialakult adóösszegre és helyezésre vonatkoznak.)