Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940
Áruraktár is. Utóbbi mellett csak a Villamossági Rt és a Nyírvidéki Takarékpénztár lett társulati adója alapján virilis. Az 1930-as - eredetileg 84 nevet tartalmazó, ám a fellebbezésekkel 88 fősre bővült - lista a módosítás után 66 tagú lett. Az adókétszerezésre jogosult 34 személyből 12 maradt egyszeresen is a listán: elsősorban az értelmiség száma csökkent (30-ról 10-re); kiesett tizenegy ügyvédből hat, hét orvosból ugyancsak hat, a három gyógyszerész közül viszont egy sem maradt. Az 1940-es listán még több kétszeres adóbeszámítással felvett személy szerepelt (81-ből 53), így egyszeresen 47 személy maradt. Noha több tűzharcos és vitéz is kiesett, ám a létszámcsökkenés leginkább ismét csak az értelmiséget, ezen belül is az ügyvédeket és orvosokat, érintette: a 40 főből 14-en maradtak. Mindhárom évben a kétszeres számítás jogalapját az esetek több mint harmadában az ügyvédi vagy más jogi oklevél jelentette; őket követték az orvosok, mérnökök, lelkészek. A gyógyszerészek 1927-ben, a gazdasági oklevéllel rendelkezők pedig 1927-ben és 1930-ban voltak nagyobb számmal jelen, míg a tanárok valamint (értelemszerűen) a tűzharcosok és a vitézek csak 1940-ben szerepeltek. Általában a kétszeres adóval szereplőknek 35-37 %-a maradt egyszeres adóbeszámítás szerint is a legnagyobb adózók között. Adóösszegek, adófajták 1927 és 1930 között a nyíregyházi virilisek által fizetett adók összege lényegesen - mintegy 50 %-kal - megnőtt. 21 Mivel a két lista az 1926-ban és az 1928ban fizetett egyenes adók alapján készült, nem valószínű, hogy ennek oka kizárólag az elit jövedelmi, vagyoni viszonyainak ekkora mértékű javulásában kereshető. Az összeg növekedésének más, a virilizmus törvényi szabályozásában kereshető, okai is voltak. Az 1929-es közigazgatási reform után - amint arról már volt szó - a legtöbb adót fizetők névsorának elkészítésekor a községi pótadót is figyelembe kellett venni, ami az 1930-as listán az összes adó 27 %-át tette ki. Pótadó nélkül a növekedés már nem érte el a 10 %-ot sem, ami így is elég szembeötlő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a házadókulcsok kis mértékben csökkentek is időközben. További változást jelentett az is, hogy míg a közigazgatási reformot megelőzően az előírt, de adómentesség miatt ténylegesen be nem fizetett adót a névjegyzék összeállításánál nem vették figyelembe, 22 az 1929:XXX. tc. 9. § szerint az ideiglenes adómentesség valamint az adóhátralék a legtöbb-adófizetésen alapuló jogot nem érinti. Az 1930-as listán tehát olyan összegek is megjelentek, legnagyobb részt az ideiglenes adómentesség alá eső házadó révén, amelyek korábban nem szerepeltek listán. (Természetesen előforAz összevetések minden esetben csak egyenlő számú, az első 47 virilis adataira vonatkoznak. Lásd a Közigazgatási Bíróság 1899. évi 21021. sz. határozatát. In: Közigazgatási és elvi határozatok egyetemes gyűjteménye, Új folyam II. Bp., 1906. 155.