Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

ugyanakkor figyelembe kell venni több korlátozó tényezőt is; elsőként azt, hogy ezeket a listákat a legnagyobb adók alapján állították össze, ami - a különböző adókulcsok következtében - nem feltétlenül felel meg a legnagyobb vagyonok és jövedelmek listájának. Emellett a különböző jellegű adóalapok a virilis névjegyzékek alapján nehezen vethetők össze, erre a jövedelem- és vagyonadó kivetési lajstromok sokkal alkalmasabbak lennének. Mindezen felül, mint arra már utaltam, az egyes adóalapok nem tükrözik pontosan a virilisek tényleges vagyoni és jövedelmi viszonyait, különösen ami a föld- és a házadót illeti. Az adott keretek között azonban ezen adatokkal kell dolgozni, így tehát amikor föld- és házjövedelemről illetve keresetről beszélek, akkor a listákon szereplő adóösszegekből kikövetkeztethető névleges föld-, ház- illetve kereseti adóalapokat értem alatta. Az első két lista a konszolidáció és pénzügyi stabilizáció időszakának viszonyait tükrözi, amikor a korábbi évekhez képest az adók összege emelkedett. A „legteljesebbnek" az 1930-as névsort tekinthetjük, amelyből kis túlzással az egész két világháború közötti időszakra vonatkozó következtetések levonhatók. A másik kettő az átmenetiség több jegyét is hordozza, különösen az 1940. évi lista érvényessége behatárolt. A továbbiakban ezen három névsor segítségével vizsgálom Nyíregyháza virilis elitjét az 1920-as évek közepétől az 1940-es évek legelejéig terjedően. A listákat igyekeztem egységes szempontok szerinti vizsgálatra alkalmassá tenni. A kétszeres adókat feleztem, és aki közülük egyszeresen nem lett volna tag, figyelmen kívül hagytam. A kétszeres beszámítás ugyanis inkább csak torzította, semmint korrigálta a jegyzékeket, hiszen például egy befolyásos, a helyi közvélemény alakításában kulcsszerepet játszó pap, ügyvéd vagy lapszerkesztő szellemi, informális tőkéjét az adókétszerezés nem pontosan fejezte ki. Ugyancsak kihagytam 1927-ben a jogi személyeket, egyrészt a másik két listával való könnyebb összevethetőség miatt, másrészt mivel célom a városi elit vizsgálata, az intézmények (bankok, kereskedelmi és ipari cégek, iskolák, egyházak) jelentőségének elsődleges mutatóját pedig nem a virilis tagság jelentette. 1927-ben az egyszeres adóbeszámítással és a jogi személyek figyelmen kívül hagyásával az eredeti 99 fős lista 62 főre olvadt, mivel a 43 kétszeres adóbeszámítással rendelkező közül egyszeresen csak 16 maradt a legnagyobb adózók sorában. Ezáltal - két gazdasági oklevéllel rendelkező földbirtokos valamint egy kereskedelmi kamarai tag kivételével - kizárólag az értelmiség száma csökkent, 38-ról 14-re: a tizenkét ügyvédből három, a nyolc orvosból kettő, a hat gyógyszerészből pedig csak egy maradt a listán. Töröltem az intézményeket is, ezek közül három házbirtokosként, egy pedig földbirtokosként szerepelt. Egyértelműen földadója alapján volt virilis a Máramarosszigeti Református Főiskola, míg szék- és bérházai révén került oda a Takarékpénztár Egyesület és a Nyírvízszabályozó Társulat, mint a város két legnagyobb házbirtokosa, de jelentős házadót fizetett a Magyar Altalános Takarékpénztár, a Magyar-Olasz Bank, a Magyar Nemzeti Bank, a Fűszer- és Gyarmatáru Rt valamint a Termény- és