Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

35 %-a. (Ideiglenes adómentesség esetén a föld- illetve a házbéradó 20 %-a volt a pótadó.) Noha már az 1909-es adóreform el kívánta törölni, csak a húszas évek elején szűnt meg: az 1922-ben megalkotott házadó, kereseti- és társulati adó után már nem vetették ki, teljes egészében pedig az 1924: IV. tc. szüntette meg. A községi pótadót az 1886:XXII. tc. 129. és 130. §-a szerint a községek kiadásaik fedezésére az állami egyenes adók után vethették ki. (Az általános kereseti adó teljes egészében a községek számára folyt be, így utána, az 1922:XXIII: tc. 47. §-a szerint nem volt kivethető.) Noha már az 1927:V. tc. 43—45. §-ai engedélyezték az 50 %-on felüli pótadót is, Nyíregyházán a költségvetés szerint a húszas években 50 %-os pótadót vetettek ki. Először 1930ban került sor 15 %-os pótkivetésre, majd a harmincas évek folyamán a kulcs fokozatosan 89 %-ra nőtt, s 1936-tól lényegében a korszak végéig ez maradt érvényben. A vármegyei pótadót az 1931:XXVI. tc. nyomán kiadott 1810/1932. ME. sz. rendelet vezette be újból: kimondta, hogy a vármegyei háztartás költségvetési hiányait 1932. január 1-től vármegyei pótadóból kell fedezni. Alapja a földadó, házadó, az 5 %-os kulccsal számított általános kereseti adó, a társulati és a tantiemadó. Ennek a kulcsa, melyet a megyei költségvetésben a törvényhatósági bizottság állapított meg, Nyíregyházán 18-20 % körül mozgott. A törvényi előírásokból fakadó aránytalanságok a legtöbb adót fizetők névjegyzékeinek összeállításánál leginkább abban jelentkeztek, hogy általában az ingatlanbirtokkal rendelkezőket preferálták. A föld- és a házadónak magasabb volt az adókulcsa, 1929-ig a nem helyiek közül csak a birtokosok, ezenkívül a nők és a jogi személyek csak földjük vagy házuk után lehettek virilisek, majd az 1929-es reform által behozott községi pótadót is a föld- és a házadó után vetették ki. Más jellegű problémát jelent, hogy főleg az adótörvények egyes időszakokban két-három-négy évente, a húszas évek első felében évente, változtak. Mindehhez hozzávehet] ük még a helyi hatáskörben megállapított adókulcsok (általános kereseti adó, községi és vármegyei pótadó) folyamatos változását, többnyire emelkedését is. A vizsgálatoknál figyelembe kell tehát venni, hogy a legnagyobb adózók névjegyzékeinek változásában nemcsak az elit anyagi viszonyainak, lehetőségeinek a változása játszott szerepet, hanem annak „külső", a törvényi előírások változásaiban rejlő, úgymond technikai okai is lehetettek. Mindezen korlátozó tényezők ellenére az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a legnagyobb adófizetők rétegében lezajló folyamatok, ha nem is pontosan, szám szerint, inkább csak a tendenciájukat tekintve, de mindenképpen kifejezik az egész helyi elitben zajló mozgásokat. Miként Bárányi Béla Debrecennel kapcsolatban megfogalmazta: „minden rendelkezésre álló forrás közül a város elitjéről, legfelsőbb társadalmáról legtöbbet éppen a virilista névjegyzékek nyújthatnak számunkra. Ezek ugyanis koncentráltan magukban rejtik azokat az általános tendenciákat, szempontokat és sajátosságokat, amelyek egészében a helyi