Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

adó alá. A törvény és a 300/1925. PM. sz. rendelet az általános kereseti adó kulcsát hasznot hajtó foglalkozásoknál és járadékoknál 5 %-ban állapította meg, melyet pénzügyminiszteri engedéllyel 10%-ig lehetett emelni. Nyíregyházán 1935-ig 5 %-os, 1936-tól pedig 6 %-os kulccsal szedték az általános kereseti adót.

10 A szolgálati illetmények után fizetett alkalmazotti kereseti adó tételei 0,5 %-ról fokozatosan 7,5 %-ig mentek fel, ezt az 1927:V. tc. csak a pengőértékben való számításból következően módosította, a tételek lényegileg nem változtak (0,4-7,5 %). Ezen törvény, illetve az ez alapján kiadott 300/1927. PM. sz. Kereseti Adó Hivatalos Összeállítás és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 30 000/1927. PM. sz. utasítás" emellett csupán annyit változtatott, hogy a 6 000P (1929-től 10 000 P) alatti általános kereseti adóalapokat a következő évre változatlanul fenn kell tartani. (Természetesen az adózó és a pénzügyi hatóságok is kérhetnek felülvizsgálatot.) Ez a szabályozás 1940 végéig fennmaradt. Az 1940:XXII. tc. - noha gyökeresen nem alakította át ezt az adónemethozott néhány, a témánk szempontjából lényeges változást. így adóbevallási kötelezettséget állapított meg azok számára is, akiknek az adóalapja az előző évi változatlan fenntartásával lenne megállapítható, ha adóköteles jövedelmük legkevesebb 50 %-kal emelkedik, vagy a 10 000 P-t túlhaladja. Ezenkívül a hatóságoknak joga volt az előző évi adóalap változatlan fenntartásával előírt általános kereseti adót felemelni, ha ez az adóalap az adózó valószínű jövedelménél kisebb. A tőkekamat- és járulékadó az 1875:XXII. tc.-ben vált alakilag önálló adóvá. Mindazon vagyonforrásokat érintette, amelyek más adóval nem voltak megterhelve; különösen a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből eredő kamatjövedelmeket (1883:VII. tc), kölcsönkötvények és záloglevelek kamatait, alapok és alapítványok hozadékát, és általában a járadékok nyers jövedelmét adóztatta. A kulcsa elég magasan, 10 %-ban volt megállapítva. Ez alapján vetették ki a többek között ezt az adónemet is megszüntető 1924:IV. tc. 6. § életbe lépéséig. Az általános jövedelmi pótadót az 1875:XLVII. tc. vezette be, melynek célja az állami pénzügyi helyzetének javítása, az állami bevételek fokozása volt. Ilyen értelemben nem jelentett mást, mint a már megadóztatott Jövedelmek" újabb megterhelését, a különböző adók kulcsainak emelését. Korszakunkra nézve a tételeket az 1883:XLVI. tc. határozta meg: ennek alapján az általános jövedelmi pótadó fejében fizetendő volt a földadó, a házbéradó és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának 30 %-a, a házosztály-adó 40 %-a, a III. osztályú kereseti adó 10 %-a (600 K adóalapig) illetve 35 %-a (600 K adóalap felett), a IV. osztályú kereseti adó, a bányaadó, a tőkekamat és járadékadó A városi képviselőtestület először 1923 októberében állapította meg az adó kulcsát (SZSZBML, V. B. 181. 50.k. Kgyl094/1923, K31955/1923.), majd évről-évre a költségvetésben rögzítették azt. Először az 1936-os költségvetésben szerepelt a 6 %-os kulcs (uo. 74.k. Kgy713/1935., K23668/1935.), ám az 1935-ről szóló polgármesteri jelentés (uo. 75.k.) szerint már 1934-ben (!?) 6 %-kal vetették ki. 11 Lásd Kereseti adó. Összeáll. Takács György. Bp., 1929. (a továbbiakban Takács Gy., 1929.)