Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

rom fokozatban határozták meg, melynek összegét - mint említettük - 1909-ben és 1920-ban nagy mértékben felemelték. A házbéradó 1883-tól Nyíregyházán (azaz a 15000-nél népesebb településeken) a nyers bevételből a 25 %-os épületfenntartási költségek címén történő levonások után fennmaradó összeg 20 %-a volt, ami ténylegesen a bruttó jövedelem 15 %-át jelentette. Az 1909:VI. tc. a kulcsot a nyers bérjövedelem 14%-ára csökkentette. A házadót új alapra helyezte az 1922:XXII. tc, amely a házbéradó alapelvei szerint bevezette az arányos adózást. Az adóalapot a bérbe adott házaknál az utolsó negyedévi illetve a novemberi bér egész évre számított összege, míg a többinél a ténylegesen bérbe adottakkal történő összehasonlítás útján megbecsült haszonérték képezte. Ez a rendszer lényegében a korszak végéig fennmaradt, mivel az 1940:XXII.tc. rendelkezései Nyíregyházát csak a tanyái révén érintette, a legnagyobb adófizetők névjegyzékére pedig egyáltalán nem volt hatással. A házadó kulcsát a vidéki városokban az 1922:XXII. tc. 11. §, majd a 200/1925. PM. sz. rendelet is 20%ban határozta meg, amit az 1927:V. tc 18%-ra, az 1929:11. tc. pedig 16%-ra csökkentett; ez a kulcs a korszak végéig hatályban maradt. A kereseti adó tárgyát az iparból, kereskedelemből, szellemi és általában minden hasznot hajtó foglalkozásból származó jövedelem, vagyis a személyes kereset képezte. A korábbi hasonlójellegű adófajták rendszerének átalakításával az 1875:XXIX. tc. a kereseti adó négy osztályát hozta létre, amiben egy név alatt tulajdonképpen négy külön adónemet egyesített. A virilizmus szempontjából gyakorlatilag csak a III. és a IV. osztályú kereseti adó jöhetett számításba, mivel a cselédek, segédek, napidíjasok valamint a segéd nélkül dolgozó kézmű iparosok által fizetett I., és a föld-, ház- és tőkekamat-adó után kivetett II. osztályú kereseti adó összege Nyíregyházán legfeljebb 20 illetve 8 K lehetett. Ezzel szemben a III. osztályú kereseti adóval a segéddel dolgozó iparosok, gyárosok, kereskedők, haszonbérlők, nem alkalmazottként működő szellemi foglalkozásúak (pl. ügyvédek) voltak megróva, a kivetés kulcsa pedig igen magas, 10% volt. A IV. osztályú kereseti adót a köz- és magánszolgálatban alkalmazottak fizették, ezt évente a pénzügyminiszter vetette ki. 1909-ben az adóreform keretében a koalíciós kormány törvényt hozott az általános kereseti adó bevezetéséről, ám a munkapárti kormányok előbb elhalasztották, majd az 1913:VI. tc. értelmében függőben hagyták az életbelépését. (Ezen törvény szerint egyébként az 1912-re kivetett III. osztályú adó 1913-ra is érvényben maradt.) A világháború alatt hozott 1916:XXXIII. tc, amennyiben a kereset nem emelkedett vagy csökkent lényegesen, az 1916-ra kivetett III. osztályú kereseti adót a következő három évre is fenntartotta. Hasonló rendelkezést tartalmazott az 1920:XXIII. tc, amely az 1919-re előírt illetve kivetett III. osztályú kereseti adót tartotta fent ötszörös összegében további három évre; emellett az alkalmi foglalkozásúak adókulcsát 20%-ra emelte. Az 1922:XXIII. tc, az 1909-es tervezet alapelvei szerint, 1923-tól kezdődően bevezette az általános kereseti adót, melynek hozadékát teljes egészében a községeknek engedte át. Alapja az adóévet megelőző évben elért olyan tiszta jövedelem, amely nem tartozik a föld-, ház- vagy társulati