Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

indokolttá tette annak kiigazítását. Erre az 1909:V.tc. alapján 1909 és 1912 között került sor, és 1913-tól kezdve ez alapján vetették ki az adót. A földadó kulcsa 1884-től 1912-ig a kataszteri tiszta jövedelem 17,1 %-a, ami - a volt határőrvidék kivételével - kiegészült a 8,4 %-os földtehermentesítési járulékkal; a tényleges kulcs tehát 25,5% volt. Az 1909:V.tc. alapján 1913-tól ez egységesen 20 %-ra csökkent, ami tulajdonképpen 1924-ig érvényben maradt. Időközben azonban az infláció miatt előbb, 1920 elejétől 1922 közepéig, a kataszteri tiszta jövedelem tízszeres összege utáni 20% volt a földadó (1920:XXIII. tc. 89. §), majd 1924-ig az 1909-es törvény értelmében kivetett földadó minden koronája 5 kg búza árával volt egyenlő, melyet negyedévenként a budapesti árak alapján állapítottak meg (1922:XXI. tc). Az 1924: IV. tc. a) melléklet B) II. 1. pontja illetve az ez alapján kiadott pénzügyminiszteri rendeletek a kataszteri tiszta jövedelem 25 %-ában állapította meg az adókulcsot, amelyet aranykoronában megadottnak tekintettek. (Az aranykorona értékét időről-időre a pénzügyminiszter állapította meg, ami először 17000, majd 1925 júliusában 14 500 papírkorona volt, a csökkentés azonban a földadót nem érintette, mivel azt 1926 végéig a kataszteri tiszta jövedelem 17%-kal növelt összege után vetették ki.) Az 1927:V. tc. 1. § illetve a 100/1927. PM. sz. kiadott hivatalos összeállítás alapján 1927 elejétől a kataszteri tiszta jövedelem pengőértékre átszámított összegének 25 %-a (azaz a koronaérték 29%-a) lett az adó, ami ténylegesen némi, aranykoronánkénti 5 filléres, adócsökkentést jelentett. Az 1929:XXIII. tc. 1. §-a által 20 %-ra (az aranykoronában megadott érték 23,2 %-a pengőben) mérsékelt kulccsal szedték azután az adót 1930 januárjától gyakorlatilag a korszak végéig. (1944-re a kulcsot megkétszerezték, ám ez a virilis jegyzékek összeállítására már nem volt hatással.) A házadót - a földadóhoz hasonlóan - 1850-ben császári nyílt parancs vezette be, majd az ezzel alapelveiben megegyező 1868:XXII. tc szabályozta: ennek lényege, hogy csak a ténylegesen bérbe adott épületek (épületrészek) után szedtek, a tiszta bérjövedelem után, házbéradót, a többinél a fekvés helyéhez, a település lélekszámához, a házban lévő helyiségek számához igazodó házosztályadót vetettek ki. (Ott, ahol a ténylegesen bérbe adottak az összes helyiségnek legalább a felét kitették, a bérbe nem adottak is a házbéradó alá tartoztak; esetükben a kivetés alapja a becsült tiszta haszonérték volt.) A házadó két neme közötti aránytalanságok a házbérek emelkedésével tovább nőttek,

9 így a későbbiekben a törvényhozás igyekezett ezt mérsékelni, egyrészt a házosztályok számának és a házosztály-adó összegének emelésével (1875:XXIII. tc, 1909:VI. tc, 1920:XXIII. tc), másrészt a házbéradó csökkentésével (1883:XLVI. tc, 1909:VI. tc; ez utóbbi egyébként az 1883-tól érvényes három évente való kivetése helyébe az évi kivetést vezette be). A házosztály-adót tíz osztályban és há9 Az 1909:VI.tc. miniszteri indoklása többek között Nyíregyházát is megemlíti, ahol a házbéradó átlagban három-négyszeresen felülmúlja az itt kivetett házosztály-adót. (Magyar Törvénytár. 1909. évi törvénycikkek. Bp., 1910. 57.)