Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Takács Tibor: Nyíregyháza legnagyobb adófizetői 1927, 1930, 1940

arany vitézségi érem-tulajdonosokra) korlátozta. Ebben jól látszanak a korszak érték-preferenciái, hiszen a lapszerkesztőkkel és a kamarai tagokkal szemben a vitézek bekerülését segítette elő. Ez a rendszer lényegében 1944-45-ig fennmaradt, ám kisebb módosítások történtek. Az 1933: XVI. tc. 34. §-a a számításba veendő adók közé felvette a község területén kivetett vármegyei pótadót is, ezenkívül a tagsághoz szükséges községi (illetve újdonságként behozott városi törvényhatósági) választójogot nem korlátozta az adott törvényhatóságra. Ugyancsak lehetővé tette, hogy azok a nők, akik az 1929:XXX. tc. 42. §-a értelmében a megyei városokban képviselővé választhatók (vagyis 30. életévüket betöltötték és középiskolát végeztek), személyesen is elfoglalhassák virilis helyüket. Az 1938:IV. tc. 4. §-a megadta az adókétszerezés jogát az igazolt tűzharcosoknak, azaz a Károly-csapatkereszt tulajdonosainak is, ami ismét a rendszerhez lojális helyi elemek súlyának növelését célozta a virilisek között. Sokkal nagyobb jelentőségű az 1939:IV. tc, amely a zsidóság jogfosztásának részeként megszüntette virilis tagságukat. (A helyi vezetésből való teljes kiszorításukat az 1941:XIX.tc. rendelte el, addig még választottként képviselőtestületi tagok maradhattak.) A virilis listára való felkerülésben az egyes adófajták különböző kulccsal szerepeltek, amelyek az idők folyamán is változtak, azaz a névjegyzékek alakulásában szerepet játszott az adótörvények változása is. Érdemes ezért áttekinteni a virilizmus szempontjából fontos adónemekre vonatkozó törvényeket* A modern egyenesadó-rendszert osztrák mintára 1850-ben vezették be, és ezt lényegében fenntartották a kiegyezés utáni törvények is. 1875-ben került sor átfogóbb reformra, az ekkor kialakított rendszer aztán kisebb módosításokkal az 1920-as évekig fennmaradt. 1909-ben a koalíciós kormányzat ugyan kísérletet tett a magyar adórendszer gyökeres átalakítására, ám a munkapárti kormányok elhalasztották ennek életbe léptetését, elemei azonban visszaköszöntek a húszas évek elején törvénybe iktatott változásokban. Az 1920-as évek első felében megalkotott adóstruktúra a második világháború végéig fennállt. A földadó tárgya minden gazdaságilag hasznosítható földterület, alanya pedig a tényleges birtokos. Alapját nem a tényleges jövedelem, hanem a földnek becsléssel megállapított tiszta hozadéka, a kataszteri tiszta jövedelem képezte. Ezt a kataszteri alapmunkálatok alkalmával a terület, a művelési ág és a minőségi osztály alapján állapították meg, az átlagos terméseredmények, az átlagos termésárak és az átlagos termelési költségek segítségével. Az állandó kataszter, mely a korábbi „földadó ideiglen" helyébe lépett, az 1875:VII. tc. alapján 1885re készült el. A kataszter eredeti aránytalanságai időközben tovább nőttek, ami s Az áttekintéshez az idézett törvények mellett felhasználtam az 1909. évi adóreformhoz és az egyes törvényekhez fűzött miniszteri indoklásokat illetve a képviselőház és főrendiház pénzügyi bizottságainak kapcsolódó jelentéseit (Magyar Törvénytár. 1909. évi törvények, Bp., 1910. 31-270.); a második világháború után a magyar egyenesadó-rendszerről illetve külön a földadóról a pénzügyminisztériumban készített összeállításokat (MOL Z12 73.cs. 378.t. b és f); valamint Takács György: Adók és illetékek lexikona. Bp., én. [1943] c. munkáját.