Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezővárosi fejlődésének sajátosságai az újratelepítés utáni évtizedekben

nyesíteni jogaikat, végül a földesurak és a nemesi közgyűlés hozzájárulásával egymás közötti ügyeik intézésére létrehozták 1786-ban a hadnagyi széket. A mezővárosi társadalomnak számban elenyésző, mégis fontos részét képezték az értelmiségiek: az evangélikusok, valamint a reformátusok, római és görög katolikusok papjai, tanítói, a város orvosai, gyógyszerészei, valamint szaktisztviselői: a nótárius, a físcalis és a számvevő. Nyíregyháza lakosságának közel 80 %-a evangélikus vallású „tót" volt. Ez meghatározta a város régión belüli kapcsolatrendszerét. Nyíregyháza „ tót szigetként" állt a főként református megye közepén, s ezáltal a városban lakók, valamint a közösség ügyeit intéző elöljáróság személyes és üzleti kapcsolatai sem a szomszédos települések, hanem előbb Békés megye, majd a XIX. század elejétől mindinkább a Felvidék felé irányultak. A régió lakosaival a nyíregyháziak leginkább kereskedelmi kapcsolatban álltak, hiszen az 1828-as összeírás szerint sokan megfordultak a piacközponttá váló mezőváros országos vásárain, ill. a nyíregyháziak is gyakran jártak a debreceni és hegyaljai sokadalmakra. Távolabb is láttak azonban a mezőváros elöljárói, hiszen többször megfordultak Budán a Helytartótanácsnál, sőt Bécsben az udvarnál is - ilyenkor leginkább ügyeik intézőjeként ágenst fogadtak, ill. pénzzel, kávéval, cukorral „kedveskedtek" a céljaik elérésében segítséget adóknak. Ahhoz, hogy a nyíregyháziak „ túl láttak a falu határán, " hozzájárult a felvidéki városokból ide települők tapasztalata, sőt az egyre növekvő számú kézművesek vándorlása során szerzett „ világlátottsága " is. Ahhoz, hogy ez a szemléletmód a városvezetésben is érvényre jusson, szükséges volt annak megújulni tudása. A betelepüléstől meglehetősen nagy számú elöljáróság intézte a közösség ügyeit,

56 amely újabb tisztségekkel is bővült a földesúri haszonvételek, majd a környékbeli puszták árendálásával. Kezdetben a közösség irányítására a Békésből jött, elismert gazdákat választották. Az 1790es évektől azonban megjelentek a városvezetésben - sőt a gazdák családjaiban is - a nemesek, a kézművesek, az értelmiségiek, majd a XIX. század elejétől mind nagyobb szerepet kaptak. A betelepüléstől nyomon követhető, hogy a szálláson gazdálkodók számára többletterhet jelentett a köztisztségek viselése, hiszen gazdaságuk irányítását ezen időszak alatt nem tudták ellátni. Mindezek miatt elég gyakran fordult az elő, hogy a köztisztségre jelölt gazda „házi környülményei miatt" nem tudta elfogadni a városban való tartózkodással, hetenkénti többszöri ülésezéssel, külön küldöttségi feladatokkal járó megbízatást. A kézművesek és értelmiségiek viszont bent éltek a városban, és munkájukat is inkább abba tudták hagyni hosszabb-rövidebb időre a közösség ügyeinek intézése érdekében, mint a többnyire szálláson lakó, folyamatos ottani tartózkodást igénylő növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozók. Részletesebben lásd Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros gazdálkodását irányító tisztségviselők. Levéltári Szemle, 1996/1. 3-17.