Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezővárosi fejlődésének sajátosságai az újratelepítés utáni évtizedekben

földhasználatban és a földesúri haszonvételek bérlésében nyert engedményekkel, bár mezővárosi rangot és országos vásártartási jogot csak 1786-ban kapott. Figyelmet érdemel Nyíregyháza azért is, mert a megyében egyedül váltakozott meg földesuraitól,

16 és lett 1837-ben - az akkor már céhbe-szerveződött kézművesekkel, értelmiségiekkel tarkított szabad paraszti közösség - különleges jogállású privilégiait mezőváros. Ha a város újratelepítés utáni évtizedeiben bekövetkezett robbanásszerű fejlődés okait kutatjuk, érdemes elsőként a természeti körülményeket, a település fekvését vizsgálni. Bár a XVIII-XIX. században a népességkoncentráció mellett szerepe volt a várossá válásban az ipari-kereskedelmi fejlettségnek, de az Alföldön ennél még mindig fontosabb a mezőgazdaság, amely a létfenntartás mellett lehetőséget teremtett a mezőgazdasági terményekkel folytatott intenzív és nagy hatósugarú kereskedelemhez is.

17 A korabeli szántó-vető és állattartó gazdálkodási módnak kedvezett az, hogy Nyíregyházán a településmagot árvíz által soha nem járt széles határrész övezte. Ráadásul nem apró, sűrű faluhálózat vette körül a várost, így elérhető távolságban voltak az állattartáshoz elengedhetetlen, bérelhető puszták. A Tokaj-debreceni országút közelsége révén pedig könnyebbenjuthattak el a Nyíregyházán lakók a jelentős hegyaljai és debreceni vásárokra, valamint a település oppidummá válása után a járható út előnyt jelentett az eladni és vásárolni itt szándékozók számára is. Ahhoz, hogy az újratelepített Nyíregyháza a vásártartás jogának elnyerését követő fél évszázad múlva a régió elsődleges gyűjtő- és elosztó piacközpontjává tudott válni, szintén nagy szerepe volt a földrajzi tényezőnek: a tájegységek találkozópontjaként koordinálta ugyanis az árucserét.

18 A földesurak telepítési, majd folyamatosan megújított szerződései megalapozták a közösség számára a környék földrajzi lehetőségeinek mind jobb kihasználását. Nyíregyházát a XVIII. század közepén felerészben bírta Palocsayné Petheő Rozália, ill. az ecsedi uradalom megvásárlásával jutott a másik félhez gróf Károlyi Ferenc. Innen származó jövedelmeik nem voltak kiemelkedőek. Károlyi pl. a 36 népes telek után járó taxából és a pusztaárendából összesen 496 rénes forintot kapott 1752-ben.

19 Bevételeinek növekedését nem remélhette, sőt a bérlőkkel is állandóan problémák voltak. Ezért döntött úgy, hogy nagy lépésre szánja el magát: újranépesíti Nyíregyházát. Korábban Szatmár megyei birtokának már több helységébe hívott lakosokat, így ismerte a szervezett telepítés előnyeit, lehetőségeit. A század elején indult impopulatio utolsó nagy hullámában azonban már nehezen talált olyan nagyobb magyar, katolikus, szabad menetelü 16 1803-ban a Palocsayné részét öröklő Dessewffyektől, 1824-ben a Károlyiaktól váltakozott meg a város. Erről részletesebben lásd Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. Nyíregyháza, 1974. (a továbbiakban Cservenyák, 1974.) 17 Bácskai, 2002. 8. 18 Részletesebben lásd Bácskai Vera: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Bp., 1984. 19 Magyar Országos Levéltár, Károlyi család levéltára. P 392. 123-127. fol.