Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezővárosi fejlődésének sajátosságai az újratelepítés utáni évtizedekben

szonvételeket, valamint a földesúri pusztákat.

12 Ez, a hagyományos gazdálkodástól eltérő forma ösztönzőleg hatott a közösségek gazdaságának fejlődésére, hiszen egyrészt saját autonóm vagyonkezelést tett lehetővé számukra, másrészt azzal, hogy az állattartáshoz biztosította a legfontosabb feltételek egyikét, a legelőt, s közvetve hozzájárult a piacképesség erősödéséhez is. A helységek gazdasági fejlődésének fontos meghatározója volt az is, hogy a földesurakkal már olyan szerződést köthettek,

13 amelyik rögzítette a szolgáltatások mellett a kedvezményeket is. A megye telepített vagy spontán vándorlással gyarapodó helységei különböző mértékű gazdasági és jogi lehetőségeket kaptak földesuraiktól: a kisebb engedmények mellett a jelentősebbek azok voltak, amelyek a betelepülés utáni 1-3 évben adómentességet, a határ szabad használatát, a földesúri haszonvételek egyikének-másikának bérlési lehetőségét, a jobbágyszolgáltatások pénzbeni megválthatóságát és házépítéshez fát ígértek. Takács Péter mutatott rá arra, hogy a vásártartástól mint formai kritériumtól talán még fontosabb a pénzgazdálkodásnak a contractusok által létrejövő emeltebb szintje, a földesúri szolgáltatások megváltása, a közjavakkal való felelősebb gazdálkodás. Jelentősebb kedvezményeket ígérő telepítésre az egri káptalan birtokában lévő Polgáron kívül a Rákócziaktól kamarai tulajdonba került Rakamazon került sor. A később népesség-kibocsátóvá váló helységbe 70 német, majd 11 rutén családot telepítettek az ott élő 8 család mellé.

14 Több birtokos telepített még ruténeket, románokat birtokára, de sehol nem alakult ki olyan nagy számú, homogén közösség, mint az újratelepített Nyíregyházán, ahol a telepítés előtti népességszám rövid időn belül megsokszorozódott, sőt az újratelepítés után még egy emberöltőnyi idő sem telt el, amikor a város Szabolcs megye legnépesebb településévé vált.

15 De nemcsak a népességszám növekedésével tűnik ki Nyíregyháza a régió települései közül, hanem azzal is, hogy betelepítésétől rendelkezett a mezővárosokra jellemző népességkoncentrációval, belső autonómiával, a 12 Lásd az 1. sz. táblázatban lévő községeket! 13 Az 1772-es investigatio szerint a szabolcsi helységek többsége nem szerződés, hanem a földesúr által alkalmanként meghatározott mód szerint szolgált. Lásd Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (a továbbiakban SZSZBML), IV. A. l/g. Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének iratai. Úrbéri iratok, (a továbbiakban IV. A. l/g.) Közzétette Takács Péter: A dadái járás parasztjainak vallomásai, 1772. Nyíregyháza, 1987. (a továbbiakban Takács, 1987.); Uő.: A Dél-Nyírség és a Hortobágy-melléke parasztjainak vallomása 1772-ből. Nyíregyháza, 1988. (a továbbiakban Takács, 1988/1.); Uő.: A kisvárdai járás parasztjainak vallomásai 1772-ből. Kisvárda, 1988. (a továbbiakban Takács, 1988/2.) 14 Takács, 1991. 11. 15 A legújabb számítások szerint a kb. 450 korábban itt lakóhoz 1753-1754 folyamán másfélezernél többen érkeztek, és bár elvándorlásról is szólnak a források, 1754-ben már több mint 2000 fő élt Nyíregyházán. A migráció tovább folytatódott, de a jellemző a bevándorlás volt, hiszen az első magyarországi népszámlálás szerint hétezernél is többen, 1837-ben pedig már közel tizenhétezren éltek itt. Lásd Kujbusné Mecsei Éva: Pro Memória. Nyíregyházi összeírások (1752-1850). Nyíregyháza, 2003.