Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

17 114, összesen 35 674 fő volt. Az országos átlaghoz és a megyék átlagához viszonyítva ez a szám, valamint az aktív keresőkhöz viszonyított arány, mint jeleztük, a megyék rangsorában a legalacsonyabb rátát jelentette. (Ez - mint említettük - összefüggésben lehetett azzal, hogy a megyén belül és a szomszédos megyékben kevés volt a napi ingázással megközelíthető munkahely.) A vándorlási különbözet (eljárók 18 560 - bejárók 17 114), a megyéből elvándorlással más megyében munkát találók száma összesen csupán 1446 személyt tett ki. Az említett bejáró keresőkből 15 862-en a megye községeiből érkeztek, melyből 9 441 fő ugyanazon járáson belül eljárók között is szerepel. így ezek figyelembe vételével azt lehet elmondani, hogy az eljáró 18 560 fő és a bejáró (9441 aktív kereső nélkül) a maradék 7673 dolgozóval összesen 26 233 ember községekből indult és nagy hányaduk községekben vállalt munkát. Ezek az adatok azt jelzik - az ingázók viszonylag alacsony létszáma és százalékos aránya ellenére- hogy a gazdasági fejletlenség, a túlnépesedés, a szegények nagy száma és aránya miatt a megye falvaiból csaknem 30 ezren kényszerültek napi vagy heti ingázással keresni kenyerüket. Szabolcs-Szatmár megyében az 1949 előtt született, végleges áttelepüléssel munkahely változtatás miatt (100 330), állandó jellegűen a megyéből elvándorló (kereső és eltartott), valamint 48 480 bevándorló népesség az országos átlagnál jóval nagyobb volt. Az elvándorlók számában (100 330) és az elvándorló keresők számában (68 601) a megyék sorában Szabolcs a harmadik volt, míg az elvándorlási különbözetben, a népesség (51 580) és a keresők (39 322) vándorlási veszteségében minden megyét megelőzött. Az ingázók megadott számait is figyelembe véve - a vizsgált 11 éves periódusban- a népesség mozgásáról azt lehet mondani, hogy a megyében kb. 130 000 - 150 000 11 éven felüli személynek a belső vándorlás útjain kellett keresni az emberhez méltó megélhetés lehetőségét. Ebben fő szerepet töltött be, hogy Szabolcs-Szatmár megyében volt az ország megyéi közül legkedvezőbb a természetes szaporodás és a tényleges növekedés, ugyanakkor a megye a jelzett periódusban teljesen kimaradt az iparosításból, a foglalkoztatást bővítő beruházásokból. Vagyis a régió az iparosodástól alig érintett mezőgazdasági körzetbe tartozott, ahol a földdel alig, illetve nem kielégítően rendelkező nagy számú földműves népességet a földreform és a szövetkezeti gazdálkodás sem elégítette ki. így lakóhely változtatással és ingázással a Szabolcs-Szatmár megyei lakosság egy része az ország ipari körzeteiben, Budapesten, vagy más megyékben talált lakóhelyet és munkát, hozzájárulva a tényleges lakosságnövekedéshez.