Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

roltak Tolna megyébe. 413-an e megye községeiben találtak otthonra. Az iparban és az építőiparban összesen 25 Szabolcs megyei tudott elhelyezkedni. A nyugat-dunántúli Vas megye 1960-ban nem tartozott az ország fejlett körzeteihez. A befogadott 960 fős népességnek 68 %-a községekben lakott. A foglalkozási adatok azt is jelzik, hogy a szabolcsi elvándorlók kiugróan magas hányada a szolgáltató ágazatokból, ezek között a turistaforgalomból élt. A Vas megyével szomszédos, a Közép-Dunántúlhoz tartozó Veszprém megyébe letelepülő szabolcsiak az iparban alig találtak munkahelyet, elsősorban Várpalotán és Ajkán (259 betelepülő) a bauxit kitermelésben tudtak elhelyezkedni. Az egyéb népgazdasági ágakban foglalkoztatottak magas száma (451), aránya (51 %) is bizonyára a balatoni szolgáltatásokkal volt kapcsolatban. A Nyugat-Dunántúlon elterülő Zala megye sem tartozott a vizsgált időszakban a gyorsan fejlődő, iparosodó megyék közé. Ennek ellenére a szabolcsi munkanélküliek az ország e legtávolabbi szegletében is viszonylag nagy számban kerestek munkát, lakóhelyet. Ebben a megyében is elsősorban az egyéb népgazdasági ágak, köztük valószínűleg a közlekedés adott némi lehetőséget a munkavállalásra. Az elvándorló, illetve a megyébe bevándorló szabolcsi népesség 58 %-a itt is a megye községeiben tudott lakáshoz jutni. A felhozott adatokból összegezésként szükségesnek látjuk annak újra hangsúlyozását, hogy 1949-től 1960-ig a Szabolcs-Szatmár megyében lakóhelyet változtatók (elvándorlók) 100 000-en felüli tömegéből több mint 30 000-en a megyén belül találtak új otthonra. így a megye vesztesége - a természetes szaporodás és a tényleges növekedés különbségét is figyelembe véve, melyre már a dolgozat elején utaltunk, egyelőre nem számolva a betelepülőkkel, a bevándorlókkal -, 73-76 ezer fő között lehetett. Ha azt vizsgáljuk, hogy az eltávozó népességből mennyien költöztek 18 megye községeibe, úgy azt látjuk, hogy 22 430 lélek (33,4 %) községekben telepedett le, a kereső lakosságnál ez az arány - Szabolcs-Szatmár megyével nem számolva, mivel a megyén belüli vándorlókat nem vehettük elvándorlóknak 30 %-os. A megyén kívüli területre, városokba, más megyékbe, községekbe elvándorlók 12,4 %-a helyezkedett el a mezőgazdaságban, a többiek a táblázatban jelölt népgazdasági ágakban. Ez azt jelenti, hogy a megyét elhagyók csaknem 90 %-a az elvándorlással valószínűleg foglalkozást is változtatott, bár 1/3-uk falusi környezetben lakott, így azok is, akik nem mezőgazdasági munkát végeztek, lakóhelyük révén kötődtek a mezőgazdasághoz is. Táblázatos kimutatásunk a mezőgazdaságból élők, a mezőgazdasághoz kötődők arányain keresztül jelzi a nagy hányadban mezőgazdaságból érkezők átrétegződésének folyamatát, ugyanakkor arra is bőséges példát ad, hogy elsősorban a nagy városok, Budapest, Miskolc és a megyék közül Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom és Pest megye tudott 40 %-on felüli arányban a nehéziparban munkát adni a Szabolcsból elköltöző lakosságnak. A mezőgazdasági körzethez tartozó megyék egy részében, pl. Békésben, Csongrádban, Somogyban, Tolnában és