Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)
embert (5642) fogadta be. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy ebbe a megyébe 557 Szatmár megyei családot terveztek a kitelepített német lakosság helyére hozni, akiknek nagy hányada le is települt 32 , ezek szálláscsinálói lehettek a Szabolcsból később kitelepülő további bevándorlóknak. Ezt látszik igazolni, hogy a letelepülő szabolcsi népesség 93 %-a Pest megye községeiben lakott, s az aktív keresőknek több mint 20 %-a mezőgazdaságban dolgozott. Az ipari és egyéb ágazatokban dolgozók 80 %-os aránya, melyhez községi lakosság is kapcsolódott, azt is jelzi, hogy a Pest megyébe érkezők nagy hányada új lakóhelyéről valószínűleg Budapestre ingázott és a megye községeiben lévő mezőgazdaságon kívüli ágazatokban is el tudott helyezkedni. (Cegléd, Nagykőrös, Szentendre, Vác a mezőgazdaságon kívül kb. 300 szabolcsi embert foglalkoztatott. Somogy megyében Szabolcs megyéből 510 család jelentkezett akitelepített német lakosság helyére. Ezek segítségével a szabolcsi ismerősök, rokonok, barátok az 1950-es években többen próbálkoztak az új élet keresésének lehetőségével. A megyében kiugróan magas (65 %) az elvándorló szabolcsi kereső lakosságnak az egyéb népgazdasági ágakban történő elhelyezkedése. Ennek egyik magyarázata lehet a Balaton déli partján történő munkavállalás az üdülési szezonban. (Eredetileg valamelyik somogyi községbe telepedtek le, és onnan ingáztak.) Erre közvetetten utal az is, hogy a megyében letelepülő aktív keresők 72 %-a községi lakos volt 1960-ban. Szabolcs-Szatmár megyéből a többször említett 11 év alatt elvándorolt 100 330 emberből 33 233-an (33,1 %) megyén belül változtattak lakóhelyet. A lakóhely-változtatás „az állandó vándorló" népesség 84 %o-ának nem jelentett életkörülmény változást, hisz községből községbe kerültek, több mint 40 %uknak még a foglalkozása sem változott, mivel a helyváltoztatás ellenére éppen ilyen arányban a mezőgazdaságban találtak munkát. A megye egyetlen városába költözött az elvándorlók közül 5341 lélek (az összes elvándorló 5,3 %-a). 33 Az Észak-Alföldhöz tartozó Szolnok megye mezőgazdasági jellegű. Ez a táblázatos kimutatáson kívül megmutatkozik abban is, hogy a megye nagyobb települései, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Törökszentmiklós, Túrkeve összesen 17 Szabolcs-Szatmár megyéből származó kereső embert foglalkoztattak az iparban. A megye székhelye, Szolnok is csak 337 személyt fogadott be, és 269 keresőnek biztosított munkahelyet: ebből 97 ember dolgozott az iparban és az építőiparban. Dél-Dunántúl egyik legelmaradottabb megyéje Tolna megye volt. Mezőgazdasági jellegét közvetetten egyetlen Szabolcs megyei adat is szemléletesen mutatja, hisz a megyében írtak össze 1960-ban 496 személyt, akik 1949-ben még Szabolcs-Szatmár megye községeiben éltek és az említett periódusban vándoUo. 137. 1960. évi népszámlálás 9. k. 92.* és 276.
