Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

A vizsgált megyének a magyarországi belső vándorlásban elfoglalt helyét szemléletesen mutatja az elvándorlók száma. 8. táblázat Az elvándorlók száma és az elvándorló keresők száma a megyék sorrendjében (megyei jogú városok nélkül), 1949-1960 Az elvándoroltak Az elvándorolt keresők s. Megye az 1949. évi az 1949. évi sz. száma népesség száma keresők %-ában %-ában 1. Bács-Kiskun 111 392 22,1 76 415 22,4 2. Pest 106 781 17,6 74 805 18,8 3. Szabolcs-Szatmár 1ÖÖ33Ö 20,5 68 601 21,7 4. Borsod-Abaúj-Z. 88 977 19,3 59 513 22,5 5. Békés 87 512 21,4 57 872 20,1 A százezren felüli lakásváltozással egybekötött elvándorló Szabolcs-Szatmár megyében azt jelzi, hogy évente kb. 9000 ember - nagyrészt családosán - döntött úgy, hogy a megélhetést biztosító állandó munka, a jobb élet reményében elhagyja közvetlen szülőföldjét. Azt, hogy az elvándorlásban döntő szerepe a kereseti lehetőségnek, a munkavállalásnak volt, többek között bizonyítja az is, hogy a lakóhelyet változtatók nagy hányada, 68 601 fő kereső dolgozó volt. Arról, hogy az ország mely megyéjében, városában biztosította ez a jelentős tömeg a termelés munkaerőigényét, még részletesebben szólunk. Azt azonban máris kiemeljük, hogy Bács-Kiskun és Pest megye után Szabolcs-Szatmár megyéből költöztek el legtöbben, és közülük 23 346-an (a megyéből elvándorlók 23,2 %-a) Budapesten találtak otthonra. A legtöbb elvándorló keresők sorrendjében Szabolcs-Szatmár megye - a Budapesthez közel eső Bács-Kiskun és Pest megye után - újra a harmadik helyen van a 68 ezren felüli dolgozó munkájának kínálatával. Szabolcs-Szatmár megyében az elvándorlók számán kívül, az elvándorlók és a bevándorlók számának egybevetése mutatja a nagy munkaerő felesleget, az országosan meginduló iparosításból történő kimaradást.