Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

A vándorlók többsége - mint jeleztük - a falvakból szakadt ki, és a városok népességét növelte, elsősorban azokét, amelyekben az ipar is fejlődött. A városok mellett a nagyobb létszámú települések is tömörítő hatást fejtettek ki. Természetesen nem minden vándorlási jelenség vezethető vissza az iparosodásra, a falu és város közötti munkamegosztásra. A vándorlások folyamatában jelentős szerepet játszottak a tulajdonviszonyok változásai és több más gazdaságpolitikai és tisztán politikai döntés is. A földreformmal összefüggésben jelentős tömegek költöztek a kitelepített német lakosság helyére és olyan településekre, ahol földhöz juthattak. Konczné Nagy Zsuzsanna arra hívja fel a figyelmet, hogy a mezőgazdaság kollektivizálásával szintén sokan - főleg a tehetősebb parasztok - vállaltak a mezőgazdasági munkától eltérő munkát a városokban. Sárfalvi Béla szerint a mezőgazdasági népesség csökkenésének egyik legjelentősebb útja az volt, hogy a paraszti népességhez tartozó fiatalság „ipari és egyéb nem agrár szakmát" tanul. Ezért nagyobb részük általában nem is válik mezőgazdasági munkaerővé. Az említett szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy „a mezőgazdaságból kilépőknek nagyobb hányada, akik számára helyben nem nyílt lehetőség a foglalkozáscserére, a lakóhely periodikus, ideiglenes vagy végleges elhagyására kényszerült". Az ilyen módon végbemenő átrétegződési folyamatnak a vándorlás jellege és módja alapján - mint említettük - három fő csoportját különböztette meg: az ingázást, a szezonvándorlást és a végleges áttelepülést. A XIX. század végén és a XX. század elején Magyarországon lezajló nagy vándorlási mozgalommal összefüggésben Rácz István - európai kitekintéssel a magyarországi belső vándorlást is elemzi. A vándormozgalom két típusára hívja fel a figyelmet: a summásokra és a kubikosságra. Arra is rámutat, hogy „a falusi agrár szegénység más csoportjai hajó- vagy erdőmunkások lettek. Mások az építőiparban vagy a téglagyárban helyezkedtek el. Az utóbbiak munkaterülete már nem annyira a falu, hanem a város lett. "

I3 A már fentebb idézett szakirodalomból az ingázó munkavállalással kapcsolatosan kiemelünk még néhány fontosnak tartott gondolatot. „Az iparosodással, a közlekedés fejlődésével párhuzamosan ingázás kezdett kifejlődni. A városokban megtelepült ipar munkaerőt vonzott magához, a közlekedésfejlődés pedig lehetővé tette, hogy a munkanélküli vagy félig munkanélküli (rejtett munkanélküliség) ezeken az ipari munkahelyeken rendszeresen vagy átmenetileg munkát találjon. Részben ennek a foglalkoztatásnak idényszerű jellege, részben az alacsony munkabérek és ezzel összefüggésben a megtakarítások lehetetlensége megakadályozták, hogy a faluról az ipari munkahelyre áramló munkaerő a munkahelyen megtelepedjen. Ezért kényszerűségből megtartotta falusi lakóhelyét"- olvashatjuk.

14 Konczné Nagy Zsuzsanna: Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasága (1945-1961). Nyíregyháza, 2001. 39-40; 142-143.; Sárfalvi, 1965. uo.; Rácz, 1980. 44. 14 Andorka-Harcsa, 1973. 89.