Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szászi Ferenc: Szabolcs-Szatmár megye népességének belső vándorlása (1949–1960)

genkénti, megyénkénti, községenkénti részletesebb vizsgálata nélkül is - azt szükséges kiemelni, hogy a községi népesség általános és rohamos csökkenésének a tendenciájáról egyelőre nem lehet beszélni. A községi népesség arányának csökkenése, mint a városiasodás is, az ország különböző részein eltérő képet mutat. A későbbi évtizedekben a városiasodásban mutatkozó különbségek okaira még visszatérünk. A városiasodásban való lemaradást különösen példázza Szabolcs-Szatmár megye, ahol a vizsgált periódusban az urbanizáció alig mutatható ki. A népesség lakóhelye - munkahelye (az ingázók) Az eddigiek során már említettük: Magyarországon a XIX. század derekán meginduló lassú ipari fejlődéssel együtt járó városiasodás magával hozta a lakosság belső vándorlását. így volt ez vizsgálódásunk időszakában is. A főváros és Pest megye 1949-ben az ország iparának (a foglalkoztatott munkáslétszám alapján) 46,1 %-ával rendelkezett. A Dunántúl ipari megyéinek (Baranya, Győr, Komárom, Veszprém, Fejér) részesedése (18,7 %), valamint az északi iparvidék súlya (12,7%) volt. Megnövekedett azonban az Alföld középső és déli megyéiben (Bács-Kiskun, Csongrád, Szolnok, Békés) az ipari aktivitás. Míg 1949-ben ezeken a területeken az ország ipari keresőinek 10 %-a sem tartózkodott, 1960ban már 13,3 %-os ez az arány. Ugyanakkor változatlanul alacsony színvonalú a dunántúli dombvidék megyéinek (Tolna, Somogy, Zala, Vas), valamint ÉszakTiszántúl (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár) iparosodottsága. Az előbbi négy megyére jutott az ország ipari keresőinek 7,2 %-a, az utóbbi kettőre pedig 3,2 %-a. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a szocialista iparosítás, ipartelepítés különösen kezdetben - tovább növelte az elmúlt század során kifejlődött ipari koncentrációt.

11 Andorka Rudolf - Harcsa István erről a kérdésről így ír: „A Dunántúl, különösen annak északi és nyugati része viszonylag gyorsan városiasodon. Az Alföld, különösen annak keleti része lassan, sőt egyes részeken alig városiasodott, az Északi-középhegység megyéinek városiasodása is viszonylag lassú volt. Egészen különleges Pest megye helyzete, ahol a budapesti agglomeráció községei fekszenek, mert itt a községi népesség aránya nem csökkent. Az egyes megyéken belül végbement városiasodási folyamatokkal párhuzamosan természetesen növekedett a megyékből kiemelt Budapest és négy vidéki város (Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged) népessége, és ezek aránya az ország népességében. "

n " Lásd Sárfalvi, 1965. 60. 12 Andorka Rudolf - Harcsa István: A községi népesség társadalom-statisztikai leírása. Bp., 1973.(a továbbiakban Andorka - Harcsa, 1973.); Szauter Edit: Új tendenciák a belső vándorlásban. Területi statisztika, XXV. 1975. 5. 486-499.