Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Katona Csaba: Szabolcs vármegyéből származó debreceni polgárok 1733–1867 között

SorFoglalkozás Beköltözők SorFoglalkozás Beköltözők szám száma szám száma 21. szappanos 2 43. ügyvéd 1 22. ? 2 A 246 szabolcsi betelepülő összesen 43 féle foglalkozást űzött. A megoszlás a foglalkozások szerint is nagyjából ugyanolyan arányokat mutat, mint a beköltözők eredeti lakóhelye szerint. A 43 foglalkozás majd fele, szám szerint 21 csupán egy-egy főhöz köthető. Ezek között található pl. a valójában státust jelölő nemes, aztán az olyan, kifejezetten városias, hivatali életre utaló foglalkozás is, mint az ügyvéd, könyvkötő, ágens, assessor, de pl. táblabíró vagy gazdatiszt is csupán egy költözött be Debrecenbe és nyert ott polgárjogot Szabolcsból a tárgyidőszakban. Annál meglepőbb azonban, hogy fazekas, lakatos vagy tímár is csak egy-egy található a névsorban. Ezeknek az elemeknek a beköltözése Szabolcsból csupán szórványosnak mondható. Olyan foglalkozás, amelynek művelői közül legalább tízen költöztek Debrecenbe Szabolcsból, csupán hat volt. Ezek az alábbiak: csizmadia (59 fő), szabó (46), fin. (42), varga (13), kerekes (10) és szűcs (ugyancsak 10). Látnivaló, hogy a csizmadiák, szabók és fm-ek, valamint a vargák, kerekesek és szűcsök száma között is jelentős szakadék tátong. Alapvetően csupán az első három iparág művelői azok, akikről elmondható, hogy Szabolcs folyamatos utánpótlást biztosított Debrecennek. Az így megrajzolható kép nagymértékben igazodik Debrecen adott időszakbeli állapotához. A csizmadia és a szabó (magyar-szabó) a legerősebb, legnagyobb piaccal rendelkező céhek közé tartoztak a városban, mindkettő a hagyományos, a társadalom szinte minden szintjén létező igényt kielégítő ipar tipikus képviselője volt. Érdemes itt egy gondolat erejéig visszautalni a Nagy kálióból és Nyírbátorból beköltözőkre: ahogy e két település ipari (termelő) és piaci (felvevő) bázisa beszűkült, úgy növekedett Debrecené. Végül arra is figyelmet kell fordítani, hogy nem csupán azért voltak többségben a hagyományos iparágak űzői a szabolcsi beköltözők között, mert Debrecenben a 19. század derekán még egyértelműen ezek a vezető iparágak, hanem azért is, mert Szabolcsban is még hosszú ideig ezek voltak azok. Szabó Sarolta megállapítását idézve: „Szembeötlő, hogy a XIX. század első évtizedeiben csak a hagyományos ipar képviselőivel találkozhatunk: csizmadia, kovács, szabó, szűcs stb., míg a század közepétől gyarapodnak a városias életmódra utaló szakmák: órás, könyvkötő, ötvös, műszerész."

38 Szabó Sarolta: Mestertaksa, mesterasztal (A céhek belső élete és működése Nyíregyházán, Nagykállóban, Nyírbátorban). In: Ünnepek és hétköznapok a történelemben. Szerk. Galambos Sándor, Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, 1999. 27.