Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Katona Csaba: Szabolcs vármegyéből származó debreceni polgárok 1733–1867 között

A város valamennyi lakója azonban természetesen nem tartozott a polgárok közösségébe, vagyis azok közé, akik a jogok összességét élvezhették.

6 Balogh István fentebb idézett művében - három időmetszetet tekintve - táblázatba foglalva mutatta ki a debreceni lakosság különböző rétegeihez (polgárok, zsellérek és ún. hóstáti lakók) tartozók arányát. Az alábbi vázaltos kimutatás ennek alapján készült.

7 Ev Lakosok száma Polgárok Zsellérek Lakók 1787 29 000 2777 1808 27 500 3166 395 1576 1848 28 000 3400 940 3381 Látnivaló, hogy a polgárjoggal bírók az 1720-as évekhez képest jelentősen megnövekedett összlakosságnak végső soron csupán szűk rétegét alkották. Ennek nagyon is józan gazdasági megfontoláson alapuló oka volt: „A polgárok létszámának nagyságrendjében végső soron az szabott határt, hogy a közösség városi vagyonából hány lakosnak tudták a statútumban megfogalmazott igényeit kielégíteni. Mivel Debrecenben az agrárgazdálkodás került a társadalmi termelés középpontjába, a polgárok számára biztosítható földingatlan (szántó, kaszáló, legelő) területe és minősége szabta meg a polgárok létszámkeretének a felső határát. Ez a fajta törvényszerűség különösen a XVIII. századtól érvényesült, amikor is a korábbi népritkulás után megszilárdult a föld és az ember (munkaerő) értékaránya." Ahhoz, hogy valaki polgárrá legyen Debrecenben, nem csupán a polgáresküt kellett letennie, de - más városokhoz hasonlóan -eljárási díjat (taxa, polgárjogi taksa) is kellett fizetnie a település kasszáját gyarapítandó. A taksa mértéke a vizsgált időszak során többször változott, némelykor differenciált is volt, elsősorban a debreceni polgárfiak, illetve a máshonnan betelepülők esetében az iparűzők javára,

9 így egyfajta „szűrőként" is szolgált és szabályozta a polgárjogot elnyerők arányát. Ez a rendszer azt a célt is szolgálta, hogy a városi polgárság létszáma ne haladhassa meg az ideálisnak tekintett nagyságrendet. A polgárjoggal rendelkezők száma így még a 19. század derekán is legfeljebb 3000 főre rúghatott, 1843-van például számuk 2519 volt.

10 Ugyancsak a polgárok számának túlzott növekedését fékezte, hogy a polgárjog nem öröklődött automatikusan apáról fiúra. A debreceni polgárok fiai ennek 6 A polgárjog fejlődéséről Iványi Béla: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése figyelemmel Buda és Pest városokra. (Statisztikai Közlemények, 84/1.) Bp., é. n. 92-95.; A debreceni polgárjog lényegéről Balogh, 1973. 66-72., illetve Rácz István: A debreceni cívisvagyon. Bp., 1989. (a továbbiakban Rácz, 1989.) 13-17. 7 Balogh, 1973. 70. 8 Rácz, 1989. 15. 9

Uo. 16. 10 Uo. 18.