Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)
Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején
bevalló, Tóth József gazdatiszt, hogy a szántókat allodiális formában, a rétet és kaszálókat urbariális módon hasznosították. Újdonság, hogy itt a Tisza melletti tölgyerdők (502 1/2 hold) nagysága is szerepelt, amely makkján 150 sertést meg lehetett hizlalni. 25 Összességében tehát megállapítható, hogy a kamarai birtokok felmérései, bevallásai az átlagostól jobbak. Művelési áganként tartalmazzák a földnagyságot, de a jövedelmezőségükről - ez utóbbi sertéstartás kivételével - nem sokat tudunk meg, pedig talán éppen a kamarai bevallásoktól várnánk el, hogy a királyi rendeleteknek leginkább megfelelőek legyenek, azaz a földterületek nagysága mellett a szántóföldek, rétek, legelők jövedelmezősége is szerepeljen a fassiós levelekben. Az öt (0,82 %) egyházi tulajdonos közül a máriapócsi bazilita rend volt a legfürgébb. Már 1787. július 26-án megtette - elsőnek - a bevallást, amely 43 jobbágytelekről és a hozzátartozó szántó, kaszáló, szőlő és erdőről szól. Ez valamivel több, mint 1000 katasztrális hold földet jelentett, de ezen túl a Józsefi szellemnek megfelelően semmiről sem ír. Nem volt ez másként az egri káptalan esetében sem. Sőt, csak a faluneveket sorolta fel, ahol birtokolt, más semmit. Hasonlóan vallott a leleszi konvent adminisztrátora, Schochovszky Ágoston is Kanyar és Szalóka esetében. A jászói konvent kissé részletesebb: Gáva, Bércei, Paszab és Eszeny dűlőiben fekvő szántó és egyéb földjeit csak nagyságában érzékelteti Balázs Mihály gazdatiszt. Vallott Pavlovits Bazilius, Hugyaj (ma Érpatak) papja is, mert volt a görögkatolikus parókia tulajdonában egy parokiális telek és az ehhez tartozó földek. Ezt 1789. augusztus 7-én vallotta, s az iratból nem tűnik ki, hogy örökbe vagy csak használatra kapta a Dessewffyektől. A világi jogi személyek többsége (6) hajdúváros. A 11 tulajdonos (1,8 %) 19 bevallást készített. Debrecen szabad királyi város bevallása zsellérei és taksásai telkét is magában foglalja, de ezek a telkek nincsenek minősítve, jobbágyai lehetnek egytelkesek, negyed- és nyolcadtelkesek is. Szováton lévő telkeinek részletezése után csak felsorolásban találjuk azokat a környező pusztákat, amelyeket „teljesen és hiánytalanul" tulajdonában lévőnek tartott. Böszörmény hajdú-mezőváros (így - Sz. S.) háromszor vallott. Az 1787. augusztus 10-i vallomását 1788. december 7-én kiigazította. A harmadik bevallása regálé jövedelmeit tartalmazza, de nem részletesen. Hajdúdorogról Gáspár András nótárius csak a mezőváros regálé jövedelmeiről vallott (4 kocsma és 1 mészárszék). Földes kuriális falunak is csak regálé jövedelmei voltak. (Hajdú-)Hadház is csak felsorolta telki földjeit, amelyek 21 teleknyi nagyságúak. Emellett még jövedelmeit gyarapította 5 kocsmája és egy mészárszéke. De hogy mennyivel - pedig ez lett volna az összeírás célja -, azt a nótáriusok bevallásából nem tudjuk meg. Hajdúnánás, Szoboszló és Vámospércs bevallása is hasonló. Jogi személyként birtokolt még Sáp és Téglás közössége. Bevallásuk hasonló a privilegizált hajdúvárosokéhoz. Uo. 55., 82. és 145. sz.