Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején

nek, amelyek a felmért allodiális földekkel határosak. A telkes jobbágyok nagy száma (163 fő) mellett 65 házas zsellér is dolgozik az úrnak. Ezeknek a zselléreknek is vannak külsőségeik, amelyeket az úr allodiális birtokából szakított ki, hogy a zsellérek iga- és munkaerejét fenntartsa, azonban a bevallásban nem szerepelnek. Sok, 59 az elhagyott telek, az ún. deserta (főleg Pátrohán 32), amelyek külsőségeit allodiumként használja az úr.

23 Gr. Károlyi Antal tiszttartói három bevallást készítettek, de ezek nem ismétlések az időeltolódások (1788, 1788, 1789) ellenére sem, hanem a felmérések ütemében készültek. Az 1788. évi első bevallásban Bátornál csak annyi olvasható, hogy a mezőváros teljes egészében gr. Károlyié. Utána Gyulaj birtoklásánál már bevallják az úrbéres telkek számát, és az allodiális földek nagyságát (még iugerumban). Nyíregyháza részletezettsége

24 szintén ehhez hasonló (közösen bírják a Dessewffyékkel V2-V2 arányban.) Az 1788. évi második bevallás csak Gemzséről szól, amely az úrbéres jobbágyok névszerinti felsorolásában és a teleknagyság megjelölésében merül ki. Végül megemlíti, van még egy kúria, amelyik az öregedő Károlyi Sándor kedvenc tartózkodási helye volt a század harmincas éveiben, két elhagyott telek, egy kocsma és egy zsellér, név szerint. A harmadik bevallás csak Szamosszegről tudósít, amelyben megjegyzi: van 20 darab házas telek, 14 deserta s ezek az olcsvai uradalomhoz tartoznak. Mindezek alapján látható, hogy Károlyi tiszttartóinak bevallása alapján sem lehetett volna igazságosan adót kivetni vagy a telekkönyvezési bevezetni. Jogi személyek és közösségek is birtokoltak a megyében. A leggazdagabbak között is a kamara a legnagyobb birtokló. Ennek eredete még a Wesselényifelkelés utáni időszakra és a Rákóczi-birtokok konfiskálására vezethető vissza. A kamara, hivatalnokai három bevallása szerint két uradalommal rendelkezett Szabolcs megyében. A tokaji uradalomhoz tartozott Rakamaz, Tímár, Kenézlő, Balsa, Tiszaladány, Taktakenéz, Tiszabüd 1/5 része, Téglás, Bököny 1/4 része, Levelek egy része, Ráczvid puszta egy része, Tedej puszta egy része (egyébként örökösen Nánás bérelte) és Eszenyben egy egész elhagyott telek, haszonvételeivel. Ez összesen mintegy 60 182 kat. h., amelyben a szántók mellett legelő, nádas, erdő és Rakamazon 2062 kat. h. szőlő volt található. Az első bevallás 1787. augusztus 4-én készült, s az meglehetősen pontos a nagyságot illetően. Elvárható lenne, hogy legalább ilyen mintaszerűen találjuk a jövedelmezőséget is. Nem így van, ami Balázs Mihály királyi fiskális és Marsó Miklós, az uradalom adószedője, valamint Országh János inspektor közös „bűne". Ugyanez a bevalló csapat 1789-ben már csak felsorolja a helységeket, ahol a kamara birtokkal rendelkezett. A kamarának a sárospataki domínium részeként Vencsellőn is volt 6870 holdnyi földje. Ebben a szántó mellett rét és kaszáló is szerepelt. Feltüntette a Uo. 36. és 117. sz. Uo. 79., 80. és 438. sz.