Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején

A csoport összetétele a birtoknagyság és a címek tekintetében nagyon egyenetlen, hiszen ebben a kategóriában kapott helyet hg. Esterházy Miklós és a korábban említett Kállay és Vay család jónéhány tagja. A megyében extraneusként birtoklók száma 14 fő (2,3 %): További kutatások szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, miért vallotta teljesen a magáénak gr. Andrássy Károly 1787-ben Tiszadobot, amikor 1788-ban gr. Andrássy István szintén ezt tette. 1789. április 9-én már finomodnak a viszonyok, mert Károly gróf csak Tiszadob felét vallotta magáénak. Viszont 1789. augusztus 7-én ismét teljesen magáénak vallotta a falut azzal a kiegészítéssel, hogy a falu a monoki domínium igazgatása alatt áll. Ezen bevallások alapján nem tisztázható az egyéni birtokrészek nagysága, így illúziónak tűnik a telekkönyvezés és a személyes adóztatás bevezetésének igénye is.

19 Nem részletező özvegy br. Bánffy Mihályné gr. Kemény Terézia bevallása 1789-ben, amelyben a földesi nemesekhez hasonlóan csak annyit jelez, hogy (Tisza) Eszlár részbirtokosa. Ezt a bevallást Désy Mihály, a dadái szolgabíró második helyettese írta meg, ami külön jelzi, mennyire vette komolyan a megyei vezetés a II. József és hivatalnokai által oly részletesen kiművelt utasítást, a sokrétű és igazságos birtokösszeírást és a jövedelem-bevallást. 0 Hasonló módon vallott gr. Dessewffy András, gr. Dessewffy Sámuel három örököse (István, Róza, Klára), gr. Dőry Gáborné és gr. Haller József is, pedig ez utóbbi Nagyváradon adminisztrátor volt ekkor. Gr. Gyulay Sámuel dadái birtoka bevallásában jószágigazgatója telkes jobbágyai, zsellérei földje mellett az úr allodiális földjéről is részletesen írt. A kor birtokviszonyaira világít rá az a tény, hogy a helységben a legelő még nincs megosztva, a legeltetési jog nincs szabályozva. Ritka dolog, de itt előfordul, hogy a rét mellett elterülő szőlőskert hasznából az uraság kilenced beszedéssel részesedjen. A szőlőskert méretéről az egyébként pontos bevallás hallgat, pedig még a bortermés nagyságát is be kellett volna jelenteni.

21 Nem tudni, mi lett a félegyházi pusztán lévő ún. Kállai szállások birtoklásával, mert gr. Kállay János is bevallotta tulajdonjogát a területre, valamint a nagykállói nemes és adózó közösség is magáénak vallotta, mint használatában lévő osztatlan közösségi földet, amely a kallói határon kívül fekszik. Kállay János szerint viszont ez a Kállayak birtoka, mert ők a császárszállási pusztával együtt így örökölték.

22 Azon túl, hogy hg. Esterházy Miklós bevallása sem felelt meg az utasításokban leírtaknak, a konkrét telkiállományú urbariális és allodiális földek mellett a bevallás tar talmazza, hogy a felsorolt belső telkek, szántók, rétek mellett Döge, Veresmart, Litke, Ajak és Pátroha jobbágyai maradványföldekkel is rendelkez19 Uo. 26., 34., 262. és 484. sz. 20 Uo. 274. sz. 21 Uo. 19. sz. 22 Uo. 6., 124. és 432. sz.