Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv 16. (Nyíregyháza, 2003)

Szakállas Sándor: Fassiós (bevallási) levelek Szabolcs megyében a II. József kori felmérés idején

gyarapította birtokát. A szolnoki Jármyak és a csepei Zoltánok a megyei tisztikart erősítették. A nánási Oláh Mihály Nagyhalászon birtokos, kerületi hajdúkapitány volt 1793-ban. Ebből a rétegből került ki a nemesi megyei vezetés törzsgárdája, a leginkább politizáló csoport, amely azonban inkább csak a megyegyűlések hangulatát határozta meg. A 100-500 holdas középbirtokos nemesek rétege 40 családot (6,6 %) tett ki Szabolcs megyében, csak a bevallások alapján megállapított számok szerint. Ők voltak a nemesi magatartás mértékei vidéken, hiszen egy-egy faluban ők jelentették az ún. helyi hatalmasságot. Más nagyobb birtokú nemeseknek is lehetett földjük ezekben a falvakban, de azok általában extraneus birtoklók voltak. Az egész Józsefi felmérés fogadására és a bevallások teljesítésére szemléletes példát ad lászlófalvi Eördögh Imréné (Vitkay Zsuzsanna) fassiója.

8 Kezdetben meghátrált a nemesség az uralkodó akarata előtt, ezért első, 1787. augusztus 5-i bevallásában - nyílván a felmérések lassúsága és hiánya miatt - még csak Kopócsapátiban és annak határában lévő Új falvi-pusztáról vall részletesen (a közös használatú erdő kivételével). Csak a használt földről esik azonban szó, mert a termés mennyisége nincs még felmérve. Gondolhatunk itt az utasításokra is, mert a szerint a jó időben a földeket kell felmérni, s a rossz idő lesz majd a termésbecslések időpontja. Ennek megfelelően a bevallás csak 1 faluról és 1 pusztáról szól, de meglehetősen elnagyoltan. Ebből azonban kitűnik, hogy a Kopócsapátiban lévő négy bőséges lakosú (azaz urbariális - Sz. S.) telekhez majdnem 98 hold szántó tartozott. Ez telkenként 24 1/2 holdnyi szántót takar, ami jó gazdálkodást jelent a bevallott három nyomásban. Kár, hogy nem tudjuk meg, mit termeltek. Az azonban elgondolkodtató, hogy a négy lakott telke mellett 18 1/2 telke deserta, azaz munkaerő nélküli. Amikor a felmérések 1789-re majdnem befejeződtek, akkor meg a politikai fejlemények miatt lett rendkívül hiányos, adat nélküli a birtokbevallás. 1789-ben már csak a falvakat sorolja fel, név szerint 18-at, ahol az özvegy birtokos volt. Hasonló idős Eötvös József esete, aki 1787-ben arról panaszkodik bevallásában, hogy a falu két részre oszlott, egy részét most telepítik meg lakosokkal. Ha ez befejeződik, akkor fog vallani, mert akkor lesz kimérve a birtoka. Azt már nem lehet megállapítani az iratpusztítások miatt, hogy később milyen bevallást adott, ha egyáltalán adott.

9 Jellemző kép bontakozik ki az allodiális földek megnövelésének módjáról, ha elemezzük Fekete György 1787. augusztus 4-i bevallását. Húsz jobbágya élt 1/3-1/2 teleknyi nagyságú urbariális földjén, de még 15 zsellér biztosította az uraság jó munkaerő ellátottságát, mégis csak 56 1/2 hold az allodiális szántó nagysága. A művelhető föld szűkösségét, a teljesebb földhasználatot jelzi az a tény, hogy az allodiális erdejét kivágatta az úr. Ezt támasztja alá az a vallomás, hogy közös legelő sincs, mert a közbirtokosság szétosztotta maga között. Az is 8

Uo. 20. és 131. sz. 9

Uo. 14. sz.